Szikrázó napsütés, süppedő sár, süvítő szél és olvadó hó

Kellemesen perzselő napsütésben indultunk útnak a hétvégén, ám kilépve a szabadba a fejünket majdnem levitte a szél. Erre a legjobb megoldás az erdő sűrűjébe belevetni magunkat, a fák között szélvédett területen nyugodtan lehetett sétálni. Kis túlzással. Inkább lehetett volna, ha nem süllyedtünk volna bokáig a sárba, Sunny meg a hasáig. Szerencsére csak az árnyékosabb részeken, de ott meg kellett küzdenünk az átjutással.

Gondoltuk, hogy túl messzire nem érdemes menni, mert sár és víz lehet mindenütt, ezért szombaton a Szilas-patak, vasárnap pedig Majorszegiliget mellett döntöttünk. Bár már nagyon jó helyeket kinéztem, ha jönne már végre az igazi tavasz. Tavak, hegyek, erdők az ország több pontjám, a közelben és távol.

Talán ez alkalommal meséljenek inkább a képek helyettem.

 

Indulásra várva



Gyönyörű idő

 

Kezdetben még megpróbálta átugrani
aztán később már nem



Ügyesen sétálva

Szilas-pataknál

"Nem látok tőled!"

"Vidd már arébb azt a fényképezőt!"

A sár mellett óvatosan elosonva

 

Úton hazafelé még egy kis hókupacon is át kellett kelni

Végre otthon, egész napos pihenés

 

 Sunny annyira kifáradt, hogy végül kilógó nyelvvel aludt, mint pici korában:)

Talán végszóként még annyit, hogy egészen szombatig abban a hitben éltem, hogy Sunnynak fekete hámja van, aztán a fotókat visszanézve nem kicsit lepődtem meg:)

Ahogy jön a jó idő, remélhetőleg a zöld szőnyeges fotókat felváltja a zöldellő fű látványa.

Éjjeli séta

Másodjára fordult elő, hogy Sunny nem tudott aludni éjszaka. Addig nem is zavart, amíg a kis helye mellé feküdt, de amikor elindult a lakásban az idegőrlő volt, 10 percenként arra ébredni, hogy kopog a padlón a tapijaival. Fekszik egy kicsit, aztán mászkál, megint lefekszik, de pár perc múlva felkel. És ez így ment órákig, néha felkeltünk hozzá visszavittük a helyére. Egyszer mérgesen kiabálva, egyszer szépen kérlelve, mert nem ok nélkül csinálta ezt, nem azért, hogy bosszantson. Ez bizony a szobatisztaság "árnyoldala". Mint utólag kiderült, elintéznivalója volt, de megtanulta, hogy azt csak odakint szabad. Emiatt nem tudott aludni, de nem jelezte egyértelműen az ajtónál, csak a lakásban mászkált ide-oda. Valamikor 1 óra körül azt mondtam, hogy elég, meg kell próbálni levinni sétálni és hátha... Éjjel fel is öltöztünk gyorsan, félig csukott szemmel, álomosan, aztán indultunk. Ilyenkor az ember azt se bánná, ha az ajtó elé elintézné, de ő egy jól nevelt kutya és azt is megtanulta, hogy a lakópark területére sem üritgetünk. Szóval bejött a tippem, azt nem mondom, hogy Sunny utána rögtön aludt, mert gondolom kiment az álom a szeméből, aztán bevackolta magát. Még mindig a régi helyének a kis párnájával alszik, a feje alá szokta gyűrögetni, ami legalább 2-3 perc folyamatos matatással jár, hát hiába, kényelmesen kell feküdni. Aztán egyre ritkulnak a mozgolódások, egy nagy levegővétel után egy még nagyobb horkantás és onnantól alvás.  Nem tudom mi lehetett az emésztésével, mert semmin nem változtattunk, de van ez így néha. Büszke vagyok rá, hogy egy okos, szobatiszta kutyus, de a kommunikációban még akadnak előrelépési lehetőségek.  

    Egy pacsis kép, ő már csak a jutalomfalatot látja ilyenkor:)

Sunny, a mesehős

Naphosszat tartó lustálkodás



Mérges a Napra

 Kicsit unalmas már, hogy amint elolvadna a hó, ráesik még egy réteg és ez így megy már hetek óta. Igazából nem zavarna, ha megmaradna abban az állapotában, mint mikor lehullott, nem folyna szét, nem árasztana el mindent. Mindig, de mindig olvadásnak indul, szép lassan átfolyik az úton, sárrá változik a park és mindenütt kisebb-nagyobb tócsák keletkeznek. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az egyik éjjel leesik a hó, másnap pedig kisüt a nap és csak olvasztja-olvasztja, aztán kisvártatva ismét havazni kezd, mintha az időjárásnak e két eleme folyton küzdene egymással. Én ebből már nem kérek, valahol máshol döntsék el a csatát, ha lehet.



Ez a Felhőnek szól:)

 Sunny-t legalább nem zavarja, bár kezdetben kerülgeti a vízátfolyásokat, a tócsákat és még véletlenül sem lépne a sáros földre, de van amikor nem lehet megkerülni és át kell gázolni rajta, egy-két ilyen és már nem érdekli, ha vizes lesz. Sunny úgy teszi az első lábait, mintha evezni, nos a hatalmas tócsákban szüksége is van a kis evezőire:) Csak kavar előre, már nem zavarja a sár, térdig is ellepheti. Csakhogy, amíg haza nem érünk és a fürdőkádban nem landol, addig fogalma sincs arról mit úszhatna meg, ha kicsivel elővigyázatosabb volna. Van amikor már nem elég a tapit és a kis pofáját megtörölni, teljes mosás kell. Így volt ez szombaton is. A fürdéssel nincs baja, ha kellőképpen le van fárasztva előtte, nem úgy a szárítással. Az már küzdelem, menne, rázná magát, beledörgölőzne a szőnyegbe, annyira elviselhetetlen, ha a vizes a bundája. De azért csak megküzdünk vele és szárazra fújjuk, aztán az elmaradhatatlan bepörgés, majd a totális kidőlés, nekem meg marad a takarítás, mert nem semmi, amit ilyenkor magunk után hagyunk:) Így esett, hogy Sunny szombaton 3 órától este fél 7-ig aludt, mi pedig mellette. Vasárnap már a nap sem sütött és még az eső is cseperegni kedzett. Senkinek nem volt kedve megmozdulni. Azt hiszem, amióta Sunny velünk van még sosem volt ennyire lusta napunk, szerencsére mindhármanunknak jól esett a pihenés, meg sem tudom számolni hányszor aludtunk el, még csak nagy sétára sem kellett menni és úgyis csak a pihenésről szólt a nap. Lehet, hogy tegnap jött ki rajtunk a már majdnem egy éve tartó időszak fáradalma, a hétvégi kirándulások, a hatalmas séták. Szerintem kell ilyen is, egy egész nap csak lustálkodni, hogy újratöltődhessünk és a tavasz beköszöntével újabb és újabb kalandokban lehessen részünk, együtt.

Statisztikai adatok alapján

Időként ránézek a blog részletes statisztikájára, megnézem a forrásokat, azt, hogy melyik bejegyzést olvasták a legtöbben és rápillantok a keresési kulcsszavakra is. Kíváncsi vagyok ki, hogy jut a blogomra, ennyi:)

Már többször is találkoztam olyan kulcsszavakkal, amelyek arra utalnak, hogy sok gazdi nem tudja, hogy adott időszakban mennyit illene nyomnia a kis bulldogjának. És nem is furcsállom, hogy valaki a google-n keresztül arra keres: "6 hónapos francia bulldog mérete". Amikor Sunny 10 hónapos volt én a tenyésztőhöz fordultam, hogy megfelelőenek látja-e Sunny súlyát és testfelépítését.

A blognak köszönhetően remélem most sokaknak tudok segíteni, Sunny a következőképpen növekedett:

3 hónaposan: 4,3

5 hónaposan: 5,8 kg

8 hónaposan: 7,3 kg

10 hónaposan: 9,3 kg
13 hónaposan: 10,9 kg

Általánosságban elmondható, hogy minden hónapban egy kilót szedett fel. A tenyésztő azt mondta a 9,3 kg-ra, Sunny 10 hónapos korában, hogy ráférnek még 1-1,5 kg, a tesói ennyivel voltak nehezebbek akkor, tehát az előbbi felsorolás adatait hozzá kell adni még egy picit és akkor teljesen megfelelően fejlődik a francia bulldog.

De mivel mi rendszeresen sétáltunk és kirándultunk vele, ezért több energiára volt szüksége, nem volt baj, csak nyugodtan adhattunk volna több kaját neki. A kanok súlya 13-14 kg-ig is normálisnak mondható.

Sunny szülei sem túl nagy méretű francia bulldogok, a fejük is szép formás, a testalkatuk arányos. Sunny most 13 hónapos és majdnem 11 kg, a standard szerint a kanok súlya 10-14 kg. Szóval bent vagyunk:) De még ráfér 1-2 kg ígyis. Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy Sunny több mint 10 kiló, van aki bizony kételkedik, pedig köztudott, hogy a francia bulldog zömök tesfelépítésű:)

Egy fürdőszobai mérleg alkalmas a mérésre, csak annyit kell figyelni, hogy ne azt a mérést nézzük, amikor még rajta van a kutyán a kezünk és becsapós lehet, ha nem vesszük észre, hogy csak 3 lába van a mérlegen, tapasztalat:)

A marmagasságot illetően eltérő véleményeket olvastam már. A mar a gerinces állatok törzsének a lapocka fölött kidomborodó része. A marmagasság a mar legmagasabb pontjának a talajtól mért távolsága. Van aki szerint nincs standard, a lényeg, hogy a súly és a magasság legyen arányban, van aki szerint 33-40 cm között van a standard.

Mi a múlt héten mértük le Sunnyt és 37 cm a marmagassága, de ha az arányokat nézzük akkor is hozza a standard-et:)

A marmagasság mérésére segítségül egy kép:

Remélem, hogy most már hoznak találatot a keresések és szép kis formás bulldogok fognak szaladgálni az utcán:)

Engedelmesség és készségfejlesztés

Sunny egy nagyon jó természetű kiskutya, egy kisebb fajta csoda, viszont akadnak hiányosságok, amelyek inkább nekünk köszönhetők. Mindannyiunk érdekében néhány hiányosság nem várhat tovább, kezelnünk kell. Gondolok itt például a behívás 100%-os teljesítésére. Már kezdettől fogva tanítottuk Sunnynak az alap kéréseket, ezek közül az ülést és a pacsit teljesen sikerült elsajátítania, bármikor, bárhol megteszi, ha kérjük. Viszont a behívás és a maradásra bírás már nem ilyen egyszerű. Mert rettentő kíváncsi és nyomul előre mindig. A minap olvasgattam írásokat a kutyák neveléséről (azt hiszem ez egy kutyásnál állandó téma) az alapoktók kezdve, hogy megbizonyosodjak róla mi az, amit jól csinálunk és miben kell még fejlődnünk mielőtt tavasszal nekilátunk a 101 kutyatrükk című könyvből megtanulni  bonyolultabb, összetettebb feladatokat. Ha nincsenek erős alapok, akkor arra nem lehet építeni, így van ez az élet szinte minden területén. A kor előrehaladtával az idő sürgető jelleget ölt, abban a tekintetben, hogy mint az ember gyerekként, úgy a kutya kölyökkorban gyorsabban tanul, mint felnőttként. De igyekszem kizárni az óra ketyegesgének monoton, sürgető zaját és csak arra koncentrálni, hogy megszilárdítsuk azokat az alapokat. Másrészt pedig, és ez talán fontosabb is, ezeknek az alapkéréseknek a teljesítése a kutyus biztonsága szempontjából is kulcsfontosságú.

Az alábbi "tananyag" alapján szeretném megtanítani Sunnynak a behívást és a maradást.

Azt szeretném, ha a "Gyere" vezényszóra odajönne hozzám. Először érdemes pórázzal kezdeni a gyakorlást. A "Gyere" utasítást követően a pórázt feltekerve gyorsan magamhoz húzom, aztán megdícsérem. Jutalomfalattal is megjutalmazhatjuk ilyenkor a kutyát, de a dícséret is elegendő lehet. Fontos, hogy a vezényszót mindig határozottan, de örömteli hangon mondjuk. Ha ez a része már megy, akkor tehetünk rá hosszabb pórázt is. Ha ígyis megy, akkor elegendhetjük a pórázt és úgy hívhatjuk. Ha így elsőre nem engedelmeskedik, akkor kísérjük vissza oda, ahol kiadtuk neki a vezényszót. Jutalmat csak abban az esetben adjunk, ha elsőre teljesítette, amit kértünk tőle. Ha nem tett eleget az utasításnak, akkor kezdjük az elején, újra tegyük vissza pórázt és úgy hívjuk magunkhoz, hogy közben óvatosan tekerjük a pórázt.

Sunnynak ez könnyen megy, amikor a jutalom egy kis finomság. Bármilyen távolságból visszajön, ha tudja, hogy van nálunk valami ínyére való. Ha nem, akkor hiába csörgünk neki guggolva, zacskókkal, játszuk el azt, hogy eszegetünk, jobb esetben leül és meg sem mozdul, vagy szalad tovább. Ilyenkor hiába kiabálunk neki, füle botját sem mozdítja. Ne gondoljuk azt, hogy úgysem hallja, a kutyáknak kiváló a hallása, pontosan tudják, hogy nekik kiabálunk:)

Ahhoz, hogy gyorsan felfogják az adott vezényszó éretelmét, fontos, hogy csak pozitív dolgokért szólítsuk magunkhoz. Ha éppen le akarjuk szidni, mert rossz fát tett a tűzre, akkor inkább mi menjünk oda hozzá.

Azt elkerülni, hogy a pórázt levéve ne eredjen futásnak a kutya, a maradás megtanításával is lehetséges. Ha a kutya elfut és mi utána eredünk, akkor könnyen játéknak foghatja fel. Én azt mondom, hogy ha következtesen tanítjuk, akkor a francia bulldog gyorsan elsajátítja, de finom falatokkal biztos a siker.

A "Marad" vezényszó kicsit nehézkesebb, mert miután kiadjuk az utasítást, onnantól kezdve további utastásig azt a pozíciót kell megtartania. A vezényszó tanításakor a kutya üljön, mert ezt a pozíciót hajlandóbb megtartnai. Közvetlenül a kutya elé állva mondjuk, hogy "marad", a tenyerünket tartsuk elé, majdnem érintve az orrát. Aztán lépjünk hátrébb miközben a szemkontaktust megtartjuk, majd lépjünk vissza és dícsérjük meg. Fontos, hogy rögtön jutalmazzunk, még mielőtt felállna vagy elindulna a kutya, különben nem fogja tudni összekötni a dolgokat. Ha a trükk közben megmozdulna, akkor szépen, de határozottan nyomjuk vissza a helyére, ahol maradnia kellett volna. Fokozatosan növelhetjük a távolságot és az időtartamot. A siker titka abban rejlik, hogy a kutyától hibázást követően csak addig várjuk el a póz megtartását, amennyi ideig magától is teljesíti. Ahhoz, hogy sikerüljön fontos ennél a vezényszónál, hogy keveset beszéljünk, ugyanis a sok beszéd cselekvésre ösztönzi a kutyát, itt pedig ennek éppen az ellenkezője lenne a cél.

Sunny az utasítást követően megáll ugyan, hátranéz, de amint csökken a köztünk lévő távolság ő útnak indul. Kb. ezerszer rá kell szólni, mire meg-megáll, mi pedig utólérjük.

Azt mondják, minden kutya megtanítható trükkökre, (természetesen az adottságait figyelembe véve, mert egy francia bulldog valószínű sosem lesz képes két lábra állva kinyitni az ajtót, de például egy labrador erre könnyedén megtanítható) minél többet tud, annál könnyebben sajátít el újabbakat. Az egészben a legjobb, hogy mi tanítjuk meg a kuytát tanulni.

Tavaszig el kell sajátítania ezt a két dolgot 100%-osan és utána belevágunk, jöhet a bújócska, az irányított apportírozás és még sok-sok jó kis trükk, hiszen nem csak az engedelmesség fontos, hanem a készségfejlesztés is. Ez egy másfajta kikapcsolódás a kutyának és a gazdának is, mindketten sikereket érhetnek el és ez csak jobban erősíti a bizalmat, tartalmasabbá és szórakoztatóbbá válik az együtt töltött idő:)

Képek: Lili Chin

Budapest és környéke - kedvenc helyek

Sokat gondokoztam ezen a bejegyzésen, mivel a legtöbb hely, amit szeretek, főleg amiatt van, hogy nincs nagy tömeg. Ha pedig most megosztom ezeket a "kincseket", akkor attól tartok, hogy az adott helyen megnő a létszám. Bár ahhoz talán még olvasottabbnak kellene lennie a blognak:)

Szerintem kutyával sétálni, játszani, azok a helyek a legmegfelelőbbek, ahol nincs autós forgalom, kevés a kisgyerekes és más kutyák is kellő távolságban tűnnek fel néha-néha, valamint egy viszonylag új tényező a rendszerben, a lovasok:) Hozzáteszem, hogy az én esetemben egy kölyökkutyáról beszélünk, akinek még sok-sok minden el tudja vonni a figyelmét, akár a gazdijáról, akár az általa kiadott utasításokról. Így is van, hogy szaladnunk kell Sunny után, mert a hívásra nem reagál. Akad az ember életében hétközben sok olyan szituáció, ami idegessé, feszültté teszi, ezért legalább a hétvégét töltsük nyugalomban és erre teljesen alkalmas a csendes, nyugodt természet.

Havashalom park

A mostani bemutatást a fent írtakkal ellentétben egy hatalmas játszótérrel rendelkező, meglehetősen kis területű parkkal kezdem. Habár a park és az elkészült sétány 32-szer elférne a Margitszigeten, mégis nagyon jó mindig ott sétálni. Sunny az első nagy sétáit a park gyönyörűen zöldellő fái között tette. Akkoriban még egy kis sétától is teljesen elfáradt. A parkban van egy kutyafuttató is, különböző ügyességi elemekkel. Nagyon szép és rendezett a park, az egész területet gondosan alakították ki, körülveszik parkolók is. Bár úgy vélem, hogy a város másik végéből senki nem fog ide utazni, de a helyiek körében nagyon népszerű a park.

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 5
Közönség: 4
Terület kiterjedés: 2
Személyes benyomás: 5

XIV. kerület, Alsórákos

Öt éven keresztül a XIV. kerületben éltünk, kutyásoknak nagyon élhető ez a városrész. Gyakorlatilag bármerre indultunk rövid idő után sikerült zöld területet találnunk. Legtöbbször a Rákos-patak menti kerékpár úton sétáltunk, szép nagy köröket. Előfordult, hogy túlzásba estünk és este láttuk, hogy Sunnynak ki van kopva a bőr a tapiján:) Bár az esti órákban mindig sokan voltak az úton, biciklisek, kutyások, gyerekek, de valahogy mégis megfértünk egymás mellett. Igazából csak a bicikli utat elhagyva a járdán sétálva ránk dudáló kétkerekűket rúgtam volna fel, mert az Egressy út ezen szakasza meglehetősen széles és nem túl forgalmas, sokan mégis a járdán tekertek és tekernek még most is, mert nem sikerült rendet tennem:)Bár a kerékpárút mellett kialakították a közvilágítást, de a Fogarasi úton túl már nem szívesen sétáltam volna, azért nagyon kedves hely számomra, rengeteg élménnyel.

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 3
Közönség: 4
Terület kiterjedés: 3
Személyes benyomás: 5

Majorszegiliget

Egy ideje nagy kedvenc, már-már valódi természet, nyulakkal, őzekkel. Az útról az erdő felé eleinte szántó-erdő földterületen haladhatunk, majd beérünk a fás területre. Ha erre járnánk, akkor számítsunk más kirándulókra is és kutyásokra is. A közelben több lovarda is található ezért sok-sok lovassal is számulnunk kell, illetve az ezzel járó bosszúsággal. A lovasokat nagyon bírom, de Sunny hihetelen eufórikus állapotba kerül a "lócitrom" hatására, sokszor előremegy, mi pedig csak annyit látunk, hogy felkap valamit a földről és cikk-cakkban, mint az őrült rohangál, mert tudja, ha elérjük akkor kapni fog:) Az a vicces, amikor hátratekintve látjuk, hogy jönnek a lovasok, de még messze vannak, így nyugodtan megyünk tovább, egyszer csak halljuk, hogy a patkók már a hátunk mögött dübörögnek:) De azért Sunny sietős tempójában is órákat lehet sétálni erre felé. Az M0-ásról lehet a legkönnyebben eljutni, ha valaki nem környékbeli:)

Megközelíthetőség: 5
Parkolási lehetőségek: 5
Közönség: 4
Terület kiterjedés: 5
Személyes benyomás: 5

Leányfalu

A Duna partján halad végig a sétálók és biciklisek egyaránt kedvelt helye. Leányfalu rendelkezik a környékbeli települések közül, az egyik legszebb és leghosszabb olyan partszakasszal, ami végig bejárható és rendezett. Mi a múlt héten jártunk erre, hogy megnézzük  jégzajlást és Sunny is futkározhasson kedvére.  Télen nincs nagy tömeg, elvétve kószál egy-egy ember, nyáron is jártunk erre, de akkor a fürdő miatt sok emberrel találkoztunk és parkolóhelyet is nehezebben találni.

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 4
Közönség: 4
Terület kiterjedés: 4
Személyes benyomás: 5

PBJ, Pilis

Pilisborosjenő környéke a kedvenc pilisi kirándulóhelyem. Ez már igazi természet. Sunnyval még csak nyáron voltunk itt, de akkor is 30 fok volt, így nem volt túl hosszú séta, mert a hőgutától tartva inkább rövidre zártuk a túrázást, viszont hűvösebb időben abszolút első számú úticél.

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 3
Közönség: 4
Terület kiterjedés: 5
Személyes benyomás: 5

XVI. kerület -"Malomdomb"

Tavaly októberben költöztünk a XVI. kerületbe. Már elsőre nagyon megtetszett a környék, szép új házak, szépen parkosítva minden, de a részleteket csak ez után fedeztük fel igazán. Ugye egy kutyásnak kötelessége összeszedni, amit a kutya úgy egyébként otthagyna, ahol sikerül. Amíg Zuglóban laktunk természetesnek vettük, hogy hát egy jó darabon cipelni kell, amit cipelni kell. Itt viszont, nem viccelek minden sarkon van egy kis szemetes, amelynek az oldaláról le lehet tépkedni a zacskókat. Jó, láttunk már ilyet nem újdonság, bár én inkább csak olyanra emlékszem, hogy a parkon belül valahol van egy darab, vagy az utca egyik végén és annak sincs már alja, és talán egyszer, ha feltöltötték. Nos itt tényleg, túlzás nélkül minden sarkon van. Azt gondoltam, hogy biztos valamikor kirakták ide, de hogy ezeket nem fogják zacskókkal feltöltegetni az is biztos. Bár már a kukák számával is teljesen meg voltam elégedve. De azóta is, amint elfogynak, 2-3 nap és újratöltik, ezáltal nagyon kultúrált az egész környék, nekem nagyon tetszik, szerintem mindenhol így kellene. A kukák nincsenek szétrúgdosva, a zacskókat csak az tépi le, akinek szüksége van rá, már-már nyugat-európai jelleget ölt a város ezen része, legalábbis kutyatartásból jeles:)

Az építőipar válság okozta mélyrepülésének köszönhetően maradtak még beépítetlen nagy összefüggő zöld területek. Én minden jót kívánok a gazdaságnak és mielőbbi fellendülést, de örülnék, ha a beruházásokat majd inkább máshol valósítanák meg, nekünk pedig megmaradnának ezek a szuper helyek. Tőlünk nem messze a tucatnyi "mesterség utcát" elhagyva, a városból kifelé haladva közművesített telkek találhatók hozzájuk kapcsolódó leaszfaltozott úttal, közvilágítással, ám még csak elszórtan épültek rájuk házak, ezért esőben is lehet nagyot séltálni az úton, anélkül, hogy nyakig sárosak lennénk és az autókra kellene figyelni. Bár most télen inkább csak a lakóparkok körül teszünk esténként egy nagy kört, mostanában gyakran találkozunk Ronival (westie), és nagyokat játszanak a hóban Sunnyval. Labi azóta is fel-felbukkan és még mindig rémisztő:)

A város felé haladva pedig egy jó nagy meredek oldalú parkba jutunk. Télen inkább kerüljük, mert a gyerekek, szó szerint szétszánkózzák a domboldalt:)

Van még egy hely, ahova nem kell autóba ülni, ez pedig a Szilas-patak. Itt aztán lehet jó 4-5 km-es sétákat tenni és eddig itt találkoztunk a legkevesebb járókelővel:)

Azt hiszem senki nem venné komolyan, ha most pontoznám a lakóhelyemet, az otthonomat:)

Egerben nőttem fel, ott és a környéken számtalan csodás helyet ismerek, ahova bármikor szívesen megyek és sosem csalódok. Budapesten és környékén mielőtt Sunny hozzánk került volna, nagyon sokat kirándultunk, mindenfelé, de több olyan hely is van, amit Sunnynak köszönhetően fedeztünk fel:)

Bízom benne, hogy a kutyás olvasók egy-két jó kis helyet megismertek a bejegyzés által:)

Budapest és környéke kutyával

Sokszor hangzik el negatív értelemben, hogy Magyarország több szempontból is túlságosan főváros központú. Én sem fogom tudni most ennek ellenkezőjét bebizonyítani, ugyanis Budapest és a városhoz közeli kutyás kirándulásra is alkalmas helyeket gyűjtöttem egy csokorba. Hozzáteszem, hogy az írás a saját érzésvilágomból indul ki, ezáltal elfogult lehet:) Az értékelések teljesen függetlenek minden szervezett keretek között zajló eseményektől, az értékeléskor csupán azt vettem figyelembe, hogy milyen lehetőségeink vannak a nap bármely szakában az adott helyre látogatva jól érezni magunkat a kutyánkkal. Az értékelés 4 fő szempont alapján történik egy öt fokú skálán. Két külön bejegyzést írok, most a népszerű helyeket veszem górcső alá, aztán pedig megmutatom, hogy én milyen helyeket szeretek igazán:)

Megközelíthetőség: véleményt csak az autóval való közlekedésről tudok írni, a szempont, hogy minimálisan milyen mértékben kell használatba venni olyan utakat, útszakaszokat, amelyek érzékenyek a forgalmi dugók kialakulására.

Parkolási lehetőségek: fontos, hogy a kutya biztonságban kiszállhasson az autóból, ne egy forgalmas út szélén lehessen csak megállni.

Közönség: figyelembe veszem, hogy az adott helyen milyen réteg és korosztály van többségben. Természetesen nem a korosztályokat értékelem, nagyon jó, ha egy gyereket sokat visznek a szabadba, levegőre, de kutyás szempontból nem a tömeg a legjobb "társaság". Ha sok a gyerek, nincs sok pont:)

Terület kiterjedése: vannak nagyon barátságos helyek kutyásoknak, de sajnos méretüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy hosszú időt töltsünk ott. Vannak viszont hatalmas "akadálymentes" területek, ahol semmi szab gátat egy jó futkározásnak.

Személyes benyomás: itt az alapján pontozok, hogy hogy éreztük magunkat az adott helyen.

Nézzük először a mindenki által ismert, népszerű helyeket.

Városliget

A Városliget Budapest második legnagyobb közparkja, 100 hektáron terül el. Könnyedén megközelíthető tömegközlekedéssel is, a parkolási lehetőségek hétközben kevésbé kedvezőek, de hétvégén gyorsan lehet találni szabad helyet. A Városligetben hétvégente nagyon sok programot szerveznek családoknak, gyerekeknek és kutyásoknak is egyaránt, ezért sok emberrel találkozhatunk, rengeteg az inger és a zaj, figyelni kell a kutyára. Ritkán járunk a Városligetbe, mert sokszor meg kell fogni Sunny-t és nem lehet olyan szabadon. Viszont emlékezetes, mert az első nagy sétát ott tettük vele:)

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 4
Közönség: 3
Terület kiterjedés: 4
Személyes benyomás: 3

Népliget

A Népliget Budapest legnagyobb közparkja, a X. kerületben, a VIII. és a IX. kerület határán 129 hektáron.

Amikor arra sétáltunk nem volt sok ember, hétköznap délután volt. Leginkább sportolókkal találkoztunk, akik a parkban tartották az edzésüket. Mellettük nagy számban találkoztunk szervest oldószerek gőzét belélegzőkkel, szipusokkal. Szeretnek elrejtőzni a fák között, ezért nem árt az elővigyázatosság. Bennem nem keltett jó érzés a parkban sétálni, túl forgalmas utak veszik körül, a levegő tisztának semmiképp nem mondható. És ki tudja milyen alakokat rejtenek még a fák...

Megközelíthetőség: 4
Parkolási lehetőségek: 4
Közönség: 1

Terület kiterjedés: 4
Személyes benyomás: 2

Normafa

A Normafa térsége Buda nyugati határán fekszik, nagy része erdőterület, amely a Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik, és szomszédos a XII. kerülettel.

A legnagyobb probléma a hétvégi autós áradat parkolása, amely sokszor lehetetlen körülményeket teremt, így érdemesebb messzebb parkolni és gyalog megközelíteni. Kutyával nehézkes, mert a legtöbb irányból keskeny járda vezet az út mellett, amelyen szembeforgalom is előfordul és olykor le kell lépni a járdáról az úttestre, ami kutyával nem biztonságos. Hétközben azért jobb a helyzet. Télen a síelni vágyok veszik birtokba, nyáron pedig a kirándulni vágyók. Most nagyon sokan biztos hőbörögni fognak, de nem vagyok oda a Normafáért, sem kutyával, sem kutya nélkül. Mindig sokan vannak, olyan embereknek, - mint én is - akik vidéken nőttek fel a Normafa olyan mint egy tengeri halnak az akvárium. Nekem a kirándulás, az erdő és a természetjárás ott kezdődik, hogy nem hallom a civilizáció zaját, nem fuldoklom a város porától és nem lepik el tömegek. Szóval egy kicsit nekem mesterséges ez a fajta természet. Bár ha fogjuk magunkat és bemegyünk a sűrűjébe, akkor akár lehet egy-két nyugodt percünk is, amíg nem hallunk szirénázást, vagy dudálást:)

Megközelíthetőség: 3
Parkolási lehetőségek: 3
Közönség: 3
Terület kiterjedés: 4
Személyes benyomás: 3

Margitsziget

A 96 hektáros Margit-sziget közigazgatásilag Budapest XIII. kerületéhez tartozik. Könnyedén eljuthatunk autóval és tömegközlekedéssel is, még parkolót is gyorsan lehet találni.

Megmondom őszintén Sunnyval még nem jártunk a Margit-szigeten és szerintem nem is fogunk. A Normafához hasonlóan egy-egy szép hétvégi napon jó kis tömeggel találkozhatunk. Félreértés ne essék semmi bajom az emberekkel, de ahhoz, hogy kellemesen ki tudjak kapcsolódni nélkülöznöm kell őket néha. Sunnyt sem elzártan neveljük a civilizációtól, de ilyenkor úgyis csak az érdekli, hogy rohangálhasson, nem ismerkedni akar, arra is megvan a megfelelő alkalom és időpont.

Megközelíthetőség: 4

Parkolási lehetőségek: 3
Közönség: 3

Terület kiterjedés: 3
Személyes benyomás: 3

Omszki tó

A fővárostól északra, Budakalász határában fekszik, szép természeti környezetben. Még mielőtt Sunny a családunk tagja lett volna rengetegszer jártunk ki a tóhoz, nyáron a wakeboardosokat figyelni, télen pedig korizni (azt hiszem ez utóbbi nem engedélyezett) az év többi részében pedig csak úgy sétálni. Habár a nádas övezte bányatavat mesterségesen alakították ki, de a környezete szépen parkosított. Tavasszal és ősszel lehet kellemes sétát tenni, nyáron a tiltás ellenére sok fürdőző lepi el a tó körüli füves területet.

Megközelíthetőség: 5

Parkolási lehetőségek: 5
Közönség: nyáron, télen: 2, tavasszal és ősszel: 5

Terület kiterjedés: 3
Személyes benyomás: 4

Talán mostanra már kiderült, hogy nem szeretem a zsúfolt helyeket, egy szó mint száz egy jó nagy sétához több fantázia kell, nem elég, hogy eszünkbe jusson néhány népszerű hely, kicsit jobban meg kell erőltetni magunkat, felfedezni új helyeket és kutatni mindig tovább:)
Vannak olyan kutyák, akik lustábbak vagy egyáltalán nincsenek hosszú távokhoz szoktatva, sőt lehet, hogy fajtájuknál fogva ez nem is probléma. Ebben az esetben az eddig tárgyalt "úticélok" bármelyike alkalmas lehet egy kis kikapcsolódásra.

A következő részben bemutatom azokat a helyeket, amelyek nagyon kedvesek a szívemnek, sok szép emlék köt hozzájuk, talán nem ennyire ismertek, de pont ez adja meg a hely varázsát:)

Angol emigránsból tősgyökeres francia

Tudtad, hogy Franciaországban már 1898 óta, Angliában pedig 1904 óta hivatalosan elismert fajta a francia bulldog?  Gondoltad volna, hogy VII. Edward angol király francia bulldogot vásárolt magának? A 19. század vége felé már Ausztriában és Németországban is kedvenccé váltak. További  érdekességeket tudhatsz meg a francia bulldogokról, a "kutyavilág unikumairól" az alábbi cikkből.

Angol emigránsból tősgyökeres francia

Ha belegondolunk, hogy a franciák Anglia jelképéből, a bulldogból saját fajtát kreáltak, miközben ellátták két hatalmas füllel, nem csoda, hogy a két nép nem rajong egymásért...

Rob Dyrdek angol bulldogjai: Meaty és Beefy

De komolyra fordítva a szót, ezt a csupa szem, csupa fül francia fajtát valóban angol karosszériára, azaz az angol bulldogra építették. A fajta kialakulásában szerepet játszott az ipari forradalom is, melynek során sok állását vesztett munkás, akiket hatékonyabb gépekre cseréltek, Franciaországba vándorolt. Lehetett volna alkalmasabb eszköz a patriotizmus kifejezésére és a honvágy csillapítására, mint egy kis angol bulldog?

A mai angol bulldogról nehéz elképzelni, hogy képes lenne felvenni a harcot egy megvadult bikával. Valóban, ősei hosszúlábú, nagy, erős kutyák voltak, melyeket sokáig elsősorban bikaviadalokra tenyésztettek. 1802-ben azonban az angol parlament betiltotta ezeket a hecceket, majd 1858-ban a kutyaviadalokat is, és ez óhatatlanul kihatott az egyik főszereplő tenyésztésére. Mivel a bulldog főleg a szegény rétegek körében volt népszerű, ez is a kis méret kialakítását indokolta, hiszen ezek az emberek nem tudtak volna hatalmas állatokat eltartani, sem anyagi helyzetükből, sem kis lakásaik méretéből kifolyólag. Így vált egyre népszerűbbé az egykori viadorkutya miniatürizált változata, a toy bulldog. Korábban számtalan bulldog-terrier keresztezés történt a minél eredményesebb harcikutyalétrehozása végett, így kezdettől fogva léteztek kisméretű, bulldog-típusú kutyák, hiszen a terrierek nem voltak nagytermetűek. 1903-ban írja J.W. Stubbs, hogy London keleti részében és Nottigham-ben a takácsok és csipkeverők tulipánforma-fülű, aprócska bulldogokat tenyésztenek. Sőt, angol kereskedők már 1860-tól árusítottak ilyen kutyákat Franciaországba is. Stubbs név szerint is megemlít egy embert, Alf George-t, aki ezekből a kutyácskákból többfélét is tenyésztett, sőt Franciaországba is importálta őket. Kiállításokon 1836-ban szerepeltek először toy bulldogok. Érdekes, hogy a franciák vadászatra is használták ezeket az ebeket, mondván, nagyon jó nyomkövetők. Le Coulteux de Caumont és Georges de Geoffrey St-Hilaire grófoknak egész falkájuk volt ezekből a vadászbulldogokból. Le Coulteux falkája 1867-ben a párizsi állatkertbe került, ahol 1895-ig folytatták tenyésztésüket.

Röviddel a századforduló előtt Normandiában hatalmas csipkeverő üzemek létesültek. Angol csipkeverők is telepedtek le Franciaországban, főleg Calais környékén, és toy bulldogjaikat is magukkal vitték, melyek súlya 16-20 font közötti volt. Emil Hauck professzor szerint Franciaországban mopszokkal és terrierekkel, illetve más vélemények szerint griffonokkal is keresztezték őket. A lényeg, hogy sikerült rögzíteni a felálló fület. (Stubbs szerint már 1903-ra állandósult a felálló fül.) A toy bulldogból francia kutya vált, főleg Párizs peremkerületeiben lett népszerű kedvenc. Strebel szerint elsősorban kocsisok tenyésztették a fajtát. Charles Roger az időszak meghatározó tenyésztője, már 1872-ben tartott bulldogokat. 14 éves korában vásárolta első szukáját, húsz frankért. Ezt a kutyát ugyan elütötte egy szekér, de Charles Roger nem adta fel tenyésztési ambícióit, újabb kutyákat vásárolt. Sajnos a fajtát ténylegesen kialakítók nem hagytak hátra feljegyzéseket, hiszen a kis bulldog a kisemberek kutyája volt, susztereké, zöldségárusoké, hordároké, akiknek eszükbe sem jutott kutyákkal kapcsolatos gondolataikat papírra vetni. Azt tudjuk csak, hogy Charles Roger kutyáita terrier-boules elnevezéssel illette, ami az angol bull-and-terrier típusmegjelölésnek felel meg.

Bár a franciáknál igen népszerű volt a toy bulldog, az angolok sem hagytak fel e típus tenyésztésével. Az angol tenyésztők is megjelentek a piacon saját toy bulldogjaikkal, melyek 1860 és 1910 között egyre népszerűbbé váltak, Belgiumban és Franciaországban is. Akkor jelentek meg, mikor az első francia bulldogok megkezdték kiállítási szereplésüket. Gyakorlatilag a francia toy bulldogok csupán hatalmas denevérfülükben különböztek angol társaiktól. Az angolok persze nem örültek a francia konkurenciának, és azok hatalmas fülein kezdtek el élcelődni. Lady Kathleen Pilkikngton szerint a nottinghami csipkeverők kutyáinak franciaországi kiruccanása nem tett jót a megjelenésüknek, mely előnytelen denevérfüllel és előreugró állkapoccsal bővült. Saját standard hiányában a franciákat az angol toy bulldogokkal sorolták egy osztályba a kiállításokon, ami a tenyésztés szempontjából nem volt túl szerencsés.

Franciaországban 1880-ban alakult a terrier-boules kedvelőinek első fajtaklubja. Hetente tartottak taggyűlést a kutyavásárpiacon. 1885-ben nyitották az első törzskönyvet, 1888-ban született az első fajtaleírás, melyben a kutyát kicsiny Herkulesként jellemezték, és kikötötték, hogy a fej körfogata legalább 2 centivel legyen több a törzshossznál. A fül ekkor még lehetett összegöngyölt azaz rózsafül.

denevérfül és rózsafül

A már említett Charles Roger 1887-ben szerepeltette először kutyáitkiállításon, Dog Rose-t és Half Penny-t. De ekkor a központi francia kinológiai szervezet még nem ismerte el hivatalosan a fajtát, erre 1898-ban került sor. Nagy szerepet játszott ebben Gordon Bennet léggömbutazó személye is, aki sokat tett a fajta népszerűségéért.

A fajta származását illetően sokáig fanyalogtak előkelő kinológiai körökben: szénkereskedőket és utcaseprőket kérdezzen, aki az eredete után kutat, mondták. De persze rögtön megváltozott a közvélemény, mikor VII. Edward angol király megvásárolta a Buffalo nevű, fehér, kan francia bulldogját, igazi denevérfülekkel.

És milyen érdekes, hogy Boutroux urat, a Société Canine Centrale főtitkárát, aki néhány évvel korábban még az utcaseprőket emlegette a fajtával kapcsolatban, 1910-ben már a francia bulldog klub titkári székében találjuk...



VII. Edward



Az Újvilágban a francia bulldog gyors karriert futott be. 1888-ban egy Harrison nevű amerikai úrnak tűnt fel Párizs utcáin sétálva egy francia bulldog. Annyira megtetszett neki a kis jószág, hogy rögtön vásárolt is néhányat és hazavitte őket az Államokba. Olyan sikert aratott velük, hogy akárhányszor visszatért Franciaországba, mindig vett néhány újabb kutyát. 1896-ban már klubot is alapítottak New Yorkban, és külön kiállítást is szerveztek a francia bulldogoknak. Ezidőtájt a franciák inkább még a rózsafülű kutyákat kedvelték, Amerikában azonban a peckesen felálló fül volt a divat. Az 1897-es, a New York-i Waldorf Astoria szálloda díszcsarnokában rendezett kiállításra hivatalosan már 46, versenyen kívül még több kutyát neveztek. A kutyák átlagos ára legalább 250 dollár volt, de több példány is 700 dollárért kelt el, sőt a kiemelkedő egyedek ára 5000 dollár volt a századfordulón! Ez is arra vall, hogy Amerikában nem az utcaseprők, hanem a gazdagok kutyája volt a francia bulldog.

Angliában a fajtára jellemző nagy fül inkább visszatetszést keltett, de azért lassan itt is kedvelőkre talált az őshazájába visszatérő, elfranciásodott fajta. Az első klub 1902-ben alakult, 1903-ban szerveztek külön fajtakiállítást, és 1904-ben ismerték el önálló fajtának a francia bulldogot Angliában. A fajta a kontinens többi országában is hamar népszerű lett. Németországban az 1913-ban megnyitott első törzskönyvbe már 300 kutyát jegyeztek be. Ausztriába is már 1870 körül megjelennek a kis bulldogok. Egy francia bulldoggal beszélni is lehet! mondta Anna Sacher, a fajta egyik tenyésztője és egy híres bécsi szálloda tulajdonosa. Egy Wahrmann nevű úr hozta az első csíkos francia bulldogot Bécsbe, és ez a kutya csíkos kis kabátjában óriási sikert aratott, s a fajta rövid idő alatt a bécsiek kedvence lett.

A francia bulldog sajátos külsejével a kutyavilág unikuma. Kevés olyan kutya van, aki szinte csak hatalmas szemekből és fülekből áll, miközben izmos testével igazi kis atléta. Mintha ellentétekből rakták volna össze, mégis arányos felépítésű. Komoly benyomást kelt, mégis, mintha egész testével nevetne. Igazi bohóc, egy filozófus köpenyébe burkolva. Állandóan tréfára kész, mégis árad belőle a nyugalom és a tiszteletreméltóság. Nyomott kis pofája miatt akár veszélyesnek is tűnhet a hozzá nem értő számára, pedig korántsem az, sokkal inkább érzékeny, ragaszkodó kutya. Bárányszelíd, de oroszlánszívű, kompakt, gyors, fordulékony, szkeptikus, de nem barátságtalan, röviden: belül nagyobb, mint kívül, ideális kísérője a városi embernek.

Mérete is kényelmesen kezelhető kutyává teszi, 8-14 kg a testsúlya. Marmagasságát nem határozza meg a standard, csupán azt írja elő, nagysága legyen arányban súlyával. A francia bulldogot viszonylag sok színben tenyésztik, foltos vagy egyszínű kölyköt is választhatunk, de mindenképpen megbízható tenyésztőtől vásároljunk.

Bár nem tartozik a könnyen tenyészthető fajták közé, szaporítók is foglalkoznak vele, hogy a rossz körülmények között tartott állatok utódaiból pénzre tegyenek szert. Ne támogassuk őket, sőt gondoljunk saját pénztárcánkra is: egy beteges kölyök állatorvosi kezeltetése csillagászati számlákat eredményezhet.



Az Angol emigránsból tősgyökeres francia c. cikket a Kutya.hu, a Kutya Szövetség havilap online kiadójának engedélyével tettem közzé.

Mozgalmas hétvége

Ezen a hétvégén nagyon szép idő volt, örültem, hogy a hét közepétől elállt a havazás és újra előbújt a Nap.

A hét vége felé közeledve Sunnyban meglehetősen túlteng az energia, nem csoda, hiszen nem kis távokhoz szoktattuk hozzá már amióta velünk van, viszont télen csak hétvégén tudjuk ezt megtenni, így most mindkét nap jó 4-5 km-es sétára mentünk. Szombaton Leányfalura mentünk, hogy megnézzük a jégzajlást a Dunán és a folyó mentén tegyünk egy nagy sétát.

A termálfürdő után már egyáltalán nem találkoztunk senkivel, így Sunny tényleg kedvére rohangálhatott, mi pedig hallgattuk az egymásnak ütköző jégtáblák olykor félelmetes hangját:)

Sunny nagyon aranyos volt, mert nem ismerte még a helyet, így odafelé teljesen a lábunknál jött, néha már tényleg szó szerint láb alatt volt. Jellemző, hogy olyan helyen, amit már jól ismer előre rohan és csak hátranéz, hogy jövünk-e, aztán megy tovább.

Na itt ilyen nem volt, el sem ment mellőlünk, de amikor visszafordultunk... Akkor már ismerte a környéket, a szagokat és elindult, rohant előre, hiába szóltunk neki. Régebben már játszottunk vele bújócskát, bár akkor még pórázon (flexi) vittük, aztán amikor nagyon húzott és nem hallgatott ránk, akkor bebújtunk egy nagy fa mögé és amint megfeszült a póráz hátranézett és nem látott minket sehol, így elindult visszafelé, olyan aggodolom volt az arcán... Szóval ott tartottam, hogy megint elhúzott, mivel most már póráz nélkül sétál (ha ilyen biztonságos helyen vagyunk) így azért hosszabb távot tett meg mire észrevette, hogy nem megyünk utána. Szerencsére a Duna mentén hatalmas fák vannak, így jól el tudtunk bújni, de azért folyamatosan néztük, hogy meddig megy, mikor áll meg. Megállt, nézett tanácstalanul, leült, várt. Aztán elindult visszafelé, rohant, ahogy csak tudott aztán észrevett minket a fa mögött és nagyon örült, amikor megtalált:) Bár éppen az ellenkezőjét váltotta ki belőle, mint amit reméltünk, ugyanis amint ránk talált, mint akit ágyúból lőttek ki úgy elrohant, biztos örömében, hogy nem tűntünk el:) Így mentünk visszafelé, Sunny rohant előre, mi pedig igyekeztünk egyre csak csökkenteni a távolságot, annyira élvezte, hogy szaladgálhat a hóban össze-vissza.

Ennek meg is lett az eredménye, annyira elfáradt, hogy még feküdni sem bírt nyugodtan, mindig felkelt ment 3-4 lépést és levágta magát a földre:) Kicsit ijesztő volt, mert néha akkorákat koppant a feje a földön:)

Vasárnap délelőtt, mintha előző nap mi sem történt volna, Sunny reggel 7-kor kelt és úgy 11-ig nem is nagyon akart lepihenni, ellentétben velünk...  Na de ha ennyi energiája van, akkor lehet még menni. Nagyon kellemes idő volt, jól felöltözve egyáltalán nem lehetett fázni. Szerintem télen sem jó beszorulni a lakásba, ha az embernek van rá lehetősége, akkor menni kell mindenfelé. Mert aztán jönnek a kifogások, hogy télen azért nem megyünk sehova, mert hideg van, nyáron meg nagyon meleg van... Tudom jól, hogy sokan így vannak vele. Én is így voltam, sőt azt hiszem kimondottan utáltam sétálni. Ha bevásárolni mentem, akkor is a lehető legközelebb parkoltam a bejárathoz, hogy nehogy már még sétálnom kelljen. És ez is megváltozott Sunnynak köszönhetően, most már télen-nyáron, hóban, hőségben bármikor vevő vagyok egy nagy sétára és túrázásra. Egyrészt Sunny miatt, mert neki is az a legjobb, ha sokat mozoghat, bár nem gondoltuk volna, hogy egy francia bulldog ennyire mozgékony, az is lehet, hogy mellettünk lett ilyen, ezt csak azért vicces, mert mi pedig általa lettünk ilyenek, egy szó mint száz, jó hatással vagyunk mi hárman egymásra:)

És ha már megállapítottuk, hogy mindenki szeret mozogni, akkor miért ne mennénk vasárnap is valamerre.

Mivel elég kimerítő volt a szombati kör ezért másnap ismét Majorszegiligetre mentünk.

Ami eddig egy jó helynek bizonyult, ám ez alkalommal akkora forgalom volt, mint a körúton. Befagyott a horgásztó, ami így tele volt korisokkal, akik pedig autóval érkeztek, így a tó körül elég nagy mozgolódás volt. Sőt most több lovassal is találkoztunk, mint eddig bármikor. Volt, hogy szemből is jött két lovas és hátulról is "üldözött" másik két lovas.

Picit több mint 4 km-t tettünk meg. És egy kicsit el is számoltuk magunkat, a fák közül kijövet valahogyan a szántóföldek kellős közepén lyukadtunk ki, ahol azért elég nagy hó mennyiségen kellett átvergődnünk.

 

Sunny úgy ugrált, mint egy nyuszi a hóban. Ezt alátámasztandó két videó is feltöltöttem, az egyiken Sunny látható, a másikon pedig egy nyuszit sikerült elcsípnünk, ahogy a mező közepén ugrál.

Ennyi mozgás után nagyon jól esik a pihenés. Sunny fáradtan a legaranyosabb, nyögve dőlöngél jobbra-balra, a nyugalmat és a kényelmet mindig hozzánk bújva találja meg:) Azt hiszem, - és ezt már sokszor elmondtam - hogy a kutyának és gazdának is az a legjobb, ha az együtt töltött dolgoktól fáradnak el és mindenki jobban érzi magát otthon a jó melegben egy kis téli túra után.