Ezen a hétvégén nagyon szép idő volt, örültem, hogy a hét közepétől elállt a havazás és újra előbújt a Nap.
A hét vége felé közeledve Sunnyban meglehetősen túlteng az energia, nem csoda, hiszen nem kis távokhoz szoktattuk hozzá már amióta velünk van, viszont télen csak hétvégén tudjuk ezt megtenni, így most mindkét nap jó 4-5 km-es sétára mentünk. Szombaton Leányfalura mentünk, hogy megnézzük a jégzajlást a Dunán és a folyó mentén tegyünk egy nagy sétát.
A termálfürdő után már egyáltalán nem találkoztunk senkivel, így Sunny tényleg kedvére rohangálhatott, mi pedig hallgattuk az egymásnak ütköző jégtáblák olykor félelmetes hangját:)
Sunny nagyon aranyos volt, mert nem ismerte még a helyet, így odafelé teljesen a lábunknál jött, néha már tényleg szó szerint láb alatt volt. Jellemző, hogy olyan helyen, amit már jól ismer előre rohan és csak hátranéz, hogy jövünk-e, aztán megy tovább.
Na itt ilyen nem volt, el sem ment mellőlünk, de amikor visszafordultunk... Akkor már ismerte a környéket, a szagokat és elindult, rohant előre, hiába szóltunk neki. Régebben már játszottunk vele bújócskát, bár akkor még pórázon (flexi) vittük, aztán amikor nagyon húzott és nem hallgatott ránk, akkor bebújtunk egy nagy fa mögé és amint megfeszült a póráz hátranézett és nem látott minket sehol, így elindult visszafelé, olyan aggodolom volt az arcán... Szóval ott tartottam, hogy megint elhúzott, mivel most már póráz nélkül sétál (ha ilyen biztonságos helyen vagyunk) így azért hosszabb távot tett meg mire észrevette, hogy nem megyünk utána. Szerencsére a Duna mentén hatalmas fák vannak, így jól el tudtunk bújni, de azért folyamatosan néztük, hogy meddig megy, mikor áll meg. Megállt, nézett tanácstalanul, leült, várt. Aztán elindult visszafelé, rohant, ahogy csak tudott aztán észrevett minket a fa mögött és nagyon örült, amikor megtalált:) Bár éppen az ellenkezőjét váltotta ki belőle, mint amit reméltünk, ugyanis amint ránk talált, mint akit ágyúból lőttek ki úgy elrohant, biztos örömében, hogy nem tűntünk el:) Így mentünk visszafelé, Sunny rohant előre, mi pedig igyekeztünk egyre csak csökkenteni a távolságot, annyira élvezte, hogy szaladgálhat a hóban össze-vissza.
Ennek meg is lett az eredménye, annyira elfáradt, hogy még feküdni sem bírt nyugodtan, mindig felkelt ment 3-4 lépést és levágta magát a földre:) Kicsit ijesztő volt, mert néha akkorákat koppant a feje a földön:)
Vasárnap délelőtt, mintha előző nap mi sem történt volna, Sunny reggel 7-kor kelt és úgy 11-ig nem is nagyon akart lepihenni, ellentétben velünk... Na de ha ennyi energiája van, akkor lehet még menni. Nagyon kellemes idő volt, jól felöltözve egyáltalán nem lehetett fázni. Szerintem télen sem jó beszorulni a lakásba, ha az embernek van rá lehetősége, akkor menni kell mindenfelé. Mert aztán jönnek a kifogások, hogy télen azért nem megyünk sehova, mert hideg van, nyáron meg nagyon meleg van... Tudom jól, hogy sokan így vannak vele. Én is így voltam, sőt azt hiszem kimondottan utáltam sétálni. Ha bevásárolni mentem, akkor is a lehető legközelebb parkoltam a bejárathoz, hogy nehogy már még sétálnom kelljen. És ez is megváltozott Sunnynak köszönhetően, most már télen-nyáron, hóban, hőségben bármikor vevő vagyok egy nagy sétára és túrázásra. Egyrészt Sunny miatt, mert neki is az a legjobb, ha sokat mozoghat, bár nem gondoltuk volna, hogy egy francia bulldog ennyire mozgékony, az is lehet, hogy mellettünk lett ilyen, ezt csak azért vicces, mert mi pedig általa lettünk ilyenek, egy szó mint száz, jó hatással vagyunk mi hárman egymásra:)
És ha már megállapítottuk, hogy mindenki szeret mozogni, akkor miért ne mennénk vasárnap is valamerre.
Mivel elég kimerítő volt a szombati kör ezért másnap ismét Majorszegiligetre mentünk.
Ami eddig egy jó helynek bizonyult, ám ez alkalommal akkora forgalom volt, mint a körúton. Befagyott a horgásztó, ami így tele volt korisokkal, akik pedig autóval érkeztek, így a tó körül elég nagy mozgolódás volt. Sőt most több lovassal is találkoztunk, mint eddig bármikor. Volt, hogy szemből is jött két lovas és hátulról is "üldözött" másik két lovas.
Picit több mint 4 km-t tettünk meg. És egy kicsit el is számoltuk magunkat, a fák közül kijövet valahogyan a szántóföldek kellős közepén lyukadtunk ki, ahol azért elég nagy hó mennyiségen kellett átvergődnünk.
Sunny úgy ugrált, mint egy nyuszi a hóban. Ezt alátámasztandó két videó is feltöltöttem, az egyiken Sunny látható, a másikon pedig egy nyuszit sikerült elcsípnünk, ahogy a mező közepén ugrál.
Ennyi mozgás után nagyon jól esik a pihenés. Sunny fáradtan a legaranyosabb, nyögve dőlöngél jobbra-balra, a nyugalmat és a kényelmet mindig hozzánk bújva találja meg:) Azt hiszem, - és ezt már sokszor elmondtam - hogy a kutyának és gazdának is az a legjobb, ha az együtt töltött dolgoktól fáradnak el és mindenki jobban érzi magát otthon a jó melegben egy kis téli túra után.
