A rattan kosár és a következetesség

Szeretem részletesen megfigyelni a dolgokat, tárgyakat, történeseket. Sunny-t is nagyon sokat csak úgy figyelem. Kezdetben ezt a tettemet az aggodalom vezette, (erre azért megvolt az okom) minden lépését követtem, nehogy kárt tegyen valamiben, de legfőképp magában. Komolyan, önveszélyes, sokszor. Nem is tudom, hogy mi lenne vele ha nem lakásban élne...:) Szoktunk azon viccelődni, hogy az őseire, a farkasokra gondolunk és, hogy Sunny hogyan vadászna, milyen túlélő lenne. De sajnos arra jutunk, hogy nem igazán sok közös van már bennünk, a röfögése miatt eleve esélytelen lenne, hogy csendben lopakodjon, hamar tudomást szereznének róla, így aztán élelemhez sem jutna túl gyakran.

Mivel nekem nem volt kutyám korábban, csak az utóbbi 3 évben, így elképzelésem volt, hogy milyenek. De azt kell mondjam, meg sem közelíti a valóságot. Sokan mondják, hogy a bulldogok tényleg rendkívül különlegesek, nem véletlen, ha egy-egy tett után csak annyi hangzik el: "Bulldog...:)" Ebben több van bármilyen messzemenő magyarázatnál.

Én nem tudtam, hogy a kutyák tudnak sírni, azt pedig pláne nem, hogy nem könnyekkel, sokkal inkább nyállal teszik....

Nem gondoltam volna, hogy egy kutya annyira ragaszkodó tud lenni és úgy tud nézni, hogy bármit is követeljen, helyet vagy kaját, nem tudunk neki ellenállni...

Nem sejtettem, hogy nekik is lehetnek fura szokásaik, például, eszembe sem jutott, hogy egy kutya csak úgy tud elaludni, ha előtte megszimatolja a gazdija kezét, ha ez nem történne meg automatikusan, akkor követeli. Odalentről az ágyat bökdösve, nyöszörögve. Aztán a szimatolás után ágyalásba kezd, gondosan, hol mérgesen, hol higgadtabban gyűrögeti a fekhelyében lévő párnát, megpróbál lefeküdni, de a kialakítás még nem az igazi, ezért egyre nagyobb lendülettel a két első mancsa segítségével igazít még rajta, majd a több perces művelet után egy hatalmas hangos horkantással jelzi, hogy elkészült.

Sokan gondolják a bulldogokról, hogy buták, pedig nem, csak végtelenül makacsok és akaratosak, nálunk ez abban nyilvánul meg, hogy pl. Sunny játékait több rattan kosárban tároljuk, amelyek rendre a szekrény alsó soraiban helyezkednek el. Így Sunny jól eléri, volt, hogy azt hittem, játékot akar kivenni belőle, de...

Sunny kedvenc játéka

Egyik alkalommal sorban egyesével fogtam és kipakoltam az orra előtt az összeset, figyelve a reakcióit, hogy melyiket akarja. Egyik után jött a másik, nem reagált, sőt szinte elutasító volt - onnan lehet tudni, hogy melyik érdekli, hogy egyből ugrik érte - ez alkalommal egyik sem kellett, visszapakoltam hát, helyére toltam a kosarat, eljöttem, Sunny pedig egyből rávetette magát, húzta, cibálta... Megállapítható, hogy a kedvenc játéka a kosár. Mindig, amikor elkezdi szétbontani rászólok, elterelem onnan, próbálom lekötni valamivel, de hajthatatlan, minden este ugyanaz a forgatókönyv, mindig próbálkozik.

Jó kérdés, hogy miért nem rakom el a kosarakat, egyszerű oka van, annak ott a helye, ha mindent mindig máshogy próbálnék megoldani Sunny miatt, akkor a bútorok lecserélésétől nagyon hamar eljutnák az elvek feladásáig. Muszáj megtanulnia, hogy mit lehet és mit nem. Ha eltenném onnan, akkor rövidesen találna más dolgot, ami hasonlóan nem helyes, lehet éppen nem kosarak miatt akadnánk ki, hanem könyvek miatt, mennyivel jobb... Az a helyzet, hogy a kutyák nevelésében a legeslegfontosabb a következetesség. Erre bizonyítékom: kb. 4-5 hónapba telt, mire Sunny nem ugrott rá a porszívóra és nem kapta el a felmosót. Úgy csináltam, hogy mikor takarítani kezdtem, mindig megadtam neki az esélyt, ha jó lesz maradhat. Akárhányszor játszani kezdett vele egyszerűen kitessékeltem a helyiségből. Nem tudom hány száz ilyen alkalom lehetett, de egyszer csak lefeküdt, amikor hozzáláttam a takarításhoz, nem hittem a szememnek, toltam közel hozzá a porszívót, de ő meg sem moccant. Már tudja, hogy az nem játék.Sokáig tartott, de sikerült. Kitartó voltam és nem hagytam magam, szerintem ez bármilyen más esetben is be fog válni. Borzasztó mennyiségű türelemre van szükség egy kutya nevelésekor. Én ennek egész életemben híján voltam, sosem bírtam kivárni semmit, viszont tényleg sok mindenre tanítanak a kutyák.

Sokan írtok nekem, akiknek kis bulldogja van, mindannyian ugyanazon esünk át. Mikor lesz szobatiszta, miért nem akar sétálni, miért szed össze mindent a földről, miért nem hallgat rám, miért nem érti meg...? 

Türelem

Egyetlen válasz van minden kérdésre. Ha következetes, rendszeres és türelmes vagy, szobatiszta lesz, nagyokat fog sétálni, nem fog mindent összeszedni (a hangsúly a mindenen van, még most is van, hogy Sunny nem tud valaminek ellenállni), hallgatni fog rád és meg fogja érteni. 

Szerintem, így 2 év távlatából ezek a legegyszerűbb és legátfogóbb, minden fajta kutyára érvényes tanácsok.