A rejtőzködés nagy mestere

Sunny napközben még mindig nem tartózkodhat a lakás nagyobb részében. Bár sokat okosodott már azóta, hogy egyszer beszabadult mindenhová röpke 8 órára és szanaszét cincálta a lámpát, módszeresen kiásta a virágot a földből, bontani kezdte a falat, és az ágyra felugorva lepisilte a párnámat, amit csak lefekvéskor vettem észre...

De azért inkább nem kockáztatnék. És ennek nem is az a legfőbb oka, hogy valamit tönkretesz, mert megjavítjuk, kimossuk, lecseréljük, újraültetjük, kigletteljük, kifestjük, csak attól félek, hogy inkább magában tenne valami kárt. Az elmúlt évek tapasztalatai és történesei alapján bizonyítottan önveszélyes. Már hogy ne lenne az, aki méheket hajkurászik, vagy éppen a természet lágy ölén azzal hozza a frászt a gazdáira, hogy felkapott bottal a szájában megbotlik és majdnem felnyársalódik, aztán felverve az erdő nyugalmát végigkrákogja az egész utat, vagy a kanapé karfáján szunnyadva egyszer csak lebillen a földre, vagy mert neki éppen halaszthatatlan tennivalója akad az ágy és a fal között, ezért bepréseli magát, és amikor nem tud megfordulni, hogy kijöjjön totál pánikba esik, - na azóta már megtanult tolatni - vagy épp mert olyanja van, hogy levágja a medence partján a kanyart és beleesik, aztán fülét- farkát behúzva süllyed az aljára. Napestig sorolhatnám a most már viccesnek tűnő dolgokat, amelyek éppen akkor rémületet okoztak. Nálunk már azért szinte minden kutyabiztos, de Sunny nagyon leleményes, úgyhogy biztos találna magának valami elfoglaltságot, ami által megnőhet az adrenalin szintje, de mi ezt a legkevésbé sem szeretnénk, ezért mindig kitessékeljük induláskor.

Ezt viszont annyira nem szereti, hogy újabban elbújik előlünk, így:

 

Remekül álcázza magát, néha... De a "kis fehérkéje" mindig lebuktatja:)