Bécsi hétvége augusztusban

Egy hosszú hétvégére Bécsbe utaztunk. Mivel sok városi flangálást terveztünk, muszáj volt kiváltani Sunnynak az útlevét, amit mindig halogattunk. Egyik délután beszaladtunk az állatorvoshoz, gyorsan meg is lett, 6 ezer Ft-ot kért. Jó sok kitöltendő oldal, pecsételgetés, rögzítés aztán kész.

 

És indulás. Ennyi időt kibírnak a kutyák az autóban, nem szükséges megállni, ha előtte egyet sétáltunk velük. Sunny kis csomagját már nagyon gyorsan összepakoljuk (kaja, tálkák, flexi és textil póráz, zacskók, kis törcsi) a külön kis táskájába.

Annyira örül mindig, ha utazunk valamerre, amikor meglátja a bőröndöket teljesen lázba jön és mászkál fel s alá, mindaddig bizonytalanul, amíg be nem csattintjuk a hámját, onnantól már tudja, hogy ő is velünk tart. Aztán mint az őrült rohan le a lépcsőn, ezúttal annyira sietős volt neki, hogy a lépcsőházat a mélygarázstól elválasztó ajtónak fejjel nekirohant, láttam is, ahogy visszapattan róla:-)

Péntek délután megérkeztünk, nagyon jó kis szállást foglaltunk, kutyabarát, kis park van előtte, ahol le lehet tudni a reggeli sétákat, tömegközlekedéssel sincs messze a belváros és a látnivalók, nyugis és nagyon szép.

Miután kipakoltunk elmentünk a Donau Parkba, egy hatalmasat sétáltunk, ücsörögtünk, Sunny is nagyon élvezte. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni a parkokban, ezt be is tartják az emberek, nem úgy mint itthon. Mármint nincs bajom a szabadon sétáltatással, de csak abban az esetben, ha hallgat a gazdájára a kutya és iszonyat tempóval rohanva nem veti rám magát... Volt már ilyen, vizslával... Hát nem voltam elragadtatva. A parkban sehol nem láttunk kutyapiszkot, a parkokban több helyen is jó pofa módon felhívják arra a figyelmet, hogy az ürülék otthagyása bírságot von maga után. Szóval olyan nyugodtan lépdelhettünk, hogy nem is kellett attól tartanunk, hogy beletrappolunk valamibe. Úgy sejtem elég ritka fajta lehet arrafelé a francia bulldog, mert nagyon sokan megnézték Sunnyt, szokás szerint mosollyal kísérve, sőt egy kisfiú meg is kérdezte, hogy "Welche Hunderasse...?", na ezt így elsőre nem sikerült felfogni, mert jó osztrák módjára a kiejtése és beszédstílusa még köszönőviszonyban sem volt az ún. "Hochdeutch"-csal, szóval egyre idegesebben, hangosabban és még inkább elharapva ismételgette kérdését, a végén már szinte a képünkbe üvöltött, na akkor megértettem:-) 

Másnap sajnos nem volt hozzánk kedves az időjárás, egész nap esett, de Sunny olyan hősiesen rótta a kilométereket Bécs belvárosában, hogy nagyon büszkék voltunk rá, mert ő és az eső, hát nem éppen cimborák. De jött, nyomult, néha megállt, pihengetett, bőrig volt ázva szegényke, de azért élvezte, hogy egész nap együtt nyomulunk. Délután még pihentünk egyet, aztán este elmentünk a Praterbe és felültünk egy körre az óriáskerékre, a Wiener Riesenrad-ra. Előtte még itthonról azért rákérdeztem, hogy kutyust is fel lehet e vinni és a legnagyobb meglepetésemre a válasz, az volt, hogy pórázon természetesen igen. Szóval bevetettük magunkat a vidámparkba, hangos zene, kiabálás, színes forgatag, de Sunny itt is olyan fegyelmezetten jött mellettünk. Az óriáskerékre való felszálláskor volt egy pár perces sorban állás, ő addig úgy döntött elég fárasztó volt ez a nap és le is feküdt. Amíg kb. 20 perc alatt körbe értünk addig is üldögélt vagy feküdt a kabinban, nagyon cuki volt. 

Számomra nagyon meglepő volt, hogy ilyen közel hozzánk, mennyivel másabb a kutyákhoz való hozzáállás, úgy képzeljétek, hogy amikor kiszálltunk a kabinból csak egy ajándékbolton keresztül tudtunk kijutni, ahol apró pici törékeny dolgok is volt Sunny magasságában, de szó nem volt arról, hogy kutya esetleg nem teheti be oda a lábát. 

Nem maradtunk tovább a Praterben, mert már elég fáradtak is voltunk, na meg azért nem a vidámpark a legjobb hely kutyával. Sétáltunk még egyet a Hunderwasserhaus körül, ekkorra már elállt az eső.

Volt még egy napunk, izgatottan nyitottuk ki reggel a szemünket, vajon kegyes lesz-e az időjárás ezúttal hozzánk, nagy örömünkre megpillantottuk a nap sugarait, készülődni kezdtünk, aznapra a Kahlenberg-re terveztünk kirándulást, mert a hegyről csodás panoráma nyílik egész Bécsre és ehhez meg is volt a remek idő. Csodásat kirándultunk a hegyen, autóztunk Bécsben, ahol sosem volt a 3 nap alatt sem dugó, de még csak torlódás sem.

Nagyon szerettük ezt a hétvégét, bár ez a blog Sunny-ról szól, azért elválaszthatatlan részei lettünk már 3 és fél év alatt, úgyhogy kicsit magunkat is kénytelen vagyok néha beleszőni a történetbe és ez a mese sem lenne kerek, ha nem árulnám el, miért is olyan kedves és emlékezetes ez a hétvége a szívemnek, hát íme, hulljon le a lepel:

 A Kahlenberg után még visszamentünk a Donau Parkba és csak sétáltunk és üldögéltünk, nem igazán volt kedvünk haza indulni...:)

Később töltök fel képeket is Sunnyról.