Gazdiból szülő

Gazdiból szülővé válni, kicsit egyszerűbb mint férfiból és nőből. Hogy miért? Mert egy kicsit megedződik az ember. Jó esetben követ egy napirendet, gondoskodik valakiről, aggódik egy olyan kis lényért, aki nem tudja elmondani, ha gondja van, hozzászokik ahhoz, hogy nem mindenki tudja mellékhelyiségben végezni a dolgát (noha nem pelenkázzuk Sunnyt, de az utcán azért nem hagyjuk ott...), megtanul korán kelni, hozzászokik az éjjeli ébredésekhez, a napi többszöri sétához és legfőképp ahhoz, milyen is valakiért őszintén, tiszta szívvel felelősséget vállani egy életen át.

Hát így lettünk mi  4 és fél év után gazdikból szülők, megedződve... Dehogyis... Vagyis csak kicsit, mert erre nem lehet teljesen felkészüni, ahogy egy kutyusra sem, hiába olvasunk Ceaser Millant vagy Csányi Vilmost elalvás előtt, úgyis rengeteg kérdésünk lesz, mikor ott szuszog a "szőrös gyerek" hát még amikor a pihe-puha pici baba. 

De már lassan belejövünk (lekopogva), Lana 25-én 7 hónapos lesz. Az utóbbi egy hónapban kezdenek már egymásra találni. Eddig szó szerint átnéztek egymáson, aztán Lana heves pislogásba kezdett, mikor Sunny elsétált előtte. De most már ő a pimasz és megy oda Sunnyhoz, hogy igazítson a hámján, avagy a füle állásán, vagy talpmasszázst kínáljon. 

Nagy dilemma volt, hogy mikor engedjük közel őket egymáshoz, de ezt ők alakították maguknak. Na azért a mai napig sem nyalogathatja Lanát. Ugyanis Sunnynak még mindig rossz szokása, hogy nem képes ellenállni a cicák otthagyott dolgainak, ha nem vagyunk résen, de ez egy másik téma lehetne, csak, hogy mindenki értse, ezért is a tiltás. 

Érdekes módon amíg nem fedezték fel egymást, Sunny ügyet sem vetett Lana játékaira, na de most... Imádja őket... És fordítva, mióta Lana képes helyet változtatni, amolyan éles bevetésen lévő tengerészgyalogos módra, azóta Sunny éppen használaton kívüli játékait is gondosan el kell pakolni, mert pillantottam már meg gumi csirkecombbal a szájában...  Tudom, biztosan szeretne majd Lana is földről tálkából vacsorázni és kipróbálni milyen kényelmes Sunny fekhelye, - na persze vele együtt - de addig még erősödjön mástól az immunrendszere.

Lana és Sunny

Elég régen jelentkeztünk már, de hát megvan az oka, a maga gyönyörűséges oka:-)

Lana lassan 3 hónapos, Sunnyval még nem barátkoztak különösebben össze, bár Sunny párszor megnyalogatta már a talpacskáját, illetve Lana is kiszúrta már egyszer, csak épp hangos zokogásba kezdett, na de minden kezdet nehéz, én tudom, hogy ők ketten országos cimborák lesznek, ha elegendő víz lefolyt a Dunán.

A délutánjaink általában így festenek:

Lanának van a legelszántabb testőre:-)

Hazudnék, ha azt mondanám, nem féltékeny Sunny, de hogy is ne lenne az, mikor eddig csak vele foglalkoztunk és most meg kell osztani a figyelmünket. A fürdetések alkalmával szorosan melletünk van és legtöbbször kitartóan nyalogatja a lábunkat, jelezvén, hogy "hellóka én is itt vagyok", aztán, mikor Lana annyit ficánkol a vízben, hogy épphogy nem áztatjuk el az alsószomszédot, akkor már Sunny is odébbsomfordál, még mindig utálja, ha vizes a bundája, hiába, van, ami sosem változik:-)

Sunny és Lana

Március 25-én 15:58-kor megszületett Sunny legújabb gazdija, Lana.

Azóta már lassan egy hónap eltelt, de még csak most jutottam odaáig, hogy erről a blogon is beszámoljak. Néhány kép a mindig mosolygós Lanáról:

A harmadik héten már egyedül is megpróbálkoztam a délutáni Sunny sétával. Bár ez a könnyített verzió, általában mózesban tolom Lanát és azt fél kézzel irányítani valamivel nehezebb, mint a hordozót.

Sunnyról is van friss kép:

Lana után a második kérdés rendszerint Sunnyra vonatkozik, sokan aggódnak érte, hogyan viseli az új jövevényt. Igazából próbálunk rá figyelni, játszunk is vele, bár tény, hogy azért az elmúlt hetekben kevesebbet, de talán ő is több pihenést igényel az éjszakai alvásmegszakítások miatt:-) Az ő napirendjében nem is változott semmi, jön velünk sétálni délután mindig, ott van velünk a fürdetésnél és ugyanúgy zajlik az élete, persze biztosan érzi, hogy a dobogó legfelső fokán most osztoznia kell egy kis szuszogó, nyöszörgő kis manóval, de szerintem ez egy remek barátság kezdete...:-)

Az utolsó hónap

Ez az utolsó hónapunk hármasban, jó lenne tudni, hogy Sunny sejt-e valamit, mert azért vannak elég árulkodó jelek, noha nem feltétlen egy kutyusnak:-)

Nem tudom, feltűnt-e neki, hogy már egy ideje itthon vagyok, hogy megszaporodtak a napi séták. Szerintem inkább csak természetesnek veszi és reméli, hogy ez már mindig így lesz. Ez derül ki abból, ahogyan a legnagyobb békességben átalussza a délelőttöket a kanapén, abból, hogy kedvére napozhat az egész lakásban.

Azért nem volt mindig fenékig tejfel az élet. Ugyanis kifestettük az egész lakást, fáradtságos munka volt, de megérte. Pár éve legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy Sunny mellett a legcsekélyebb munkálatok elvégezhetők volnának, mert egy csavarhúzóra rögtön ráugrott, mindent gondosan el kellett pakolni előle, mert ugyanúgy érdekelte a csavarok és szögek íze, mint a banáné vagy a kedvencéé, a mandriné. Azóta azért már sokat komolyodott, de tényleg nagy kihívásnak tartottam vele együtt festeni. 

Teljesen alaptalanok voltak a félelmeim, azt hittem, majd beledugja a fejét a festékesvödörbe, már láttam, ahogy a feldöntött festékesvödörből az egész lakáson keresztül folyik a festék, de abban szinte biztos voltam, hogy majd állandóan hajkurászni kell és lassabban lehet tőle haladni. Na azért néha rá-rászóltunk, ha rossz helyen ügyködött, de alapvetően totális nemtörődömséggel vészelte át a napot, várva, hogy mikor ér véget, mert baromi kényelmetlen a lefóliázott kanapé aludni. 

Valahogy így:

Azért valljuk be, nem indult egyszerűen, mert annak azért nem tudott ellenállni, hogy a csiszolás során lehulló porba beledugja az orrát:

De mindent összegezve, nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó kiskutya volt és egész nap türelmesen várta, hogy végezzünk. Aztán mikor végre lekerült a fólia, letehetette a buciját kényelmesen, ekkor láttuk, hogy le sem tagadhatná, hogy festésben vett részt, mert a jobb lábán és a füle végén maradtak árulkodó jelek.

Azóta, mintha kiheverte volna a jó néhány órára szóló hányatott sorsát, miszerint szegény kutyának lefóliázott helyen kell kényelmet találnia, amíg a gazdik munkálkodnak.

Nagyon szereti a leendő új gazdijának szobácskáját, mert délelőttönként szépen besüt a nap és vérbeli francia bulldog lévén ki nem hagyná a nap melengető sugarainak csodás érzését. De legalább ennyire szeret közel bújni a kis gazdijához, egyelőre rajtam keresztül:-)

És még mindig "annyira cuki, hogy belehalok!!"

Nagyon várom már a kislányunk érkezését, olyan kíváncsi vagyok Sunny mit fog szólni hozzá. Sokan kérdezik, hogy nem lesz-e féltékeny. Megmondom őszintén, nem tudhatom milyen lesz, mert ez egy teljesen új helyzet mindannyiunknak, de azt gondolom, ha továbbra is ugyanazt a figyelmet és törődést kapja tőlünk, amit eddig, akkor nem lesz oka féltékenynek lenni. Márpedig ő lassan négy éve az életünk, a családunk része és semmiből sem tervezzük őt kirekeszteni - na jó, azért nem fogadhatja a babát azzal, hogy tetőtől-talpig összenyalogatja - ahogyan eddig sem tettük, mert mindenhova jött velünk és ezek után is számítunk a társaságára:-) 

Ha Sunny kérdezné, mi változik a baba érkezésével, azt mondanám neki, hogy még egy emberrel több lesz az életében, aki tiszta szívéből fogja szeretni.