Nem tudom, feltűnt-e neki, hogy már egy ideje itthon vagyok, hogy megszaporodtak a napi séták. Szerintem inkább csak természetesnek veszi és reméli, hogy ez már mindig így lesz. Ez derül ki abból, ahogyan a legnagyobb békességben átalussza a délelőttöket a kanapén, abból, hogy kedvére napozhat az egész lakásban.
Azért nem volt mindig fenékig tejfel az élet. Ugyanis kifestettük az egész lakást, fáradtságos munka volt, de megérte. Pár éve legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy Sunny mellett a legcsekélyebb munkálatok elvégezhetők volnának, mert egy csavarhúzóra rögtön ráugrott, mindent gondosan el kellett pakolni előle, mert ugyanúgy érdekelte a csavarok és szögek íze, mint a banáné vagy a kedvencéé, a mandriné. Azóta azért már sokat komolyodott, de tényleg nagy kihívásnak tartottam vele együtt festeni.
Teljesen alaptalanok voltak a félelmeim, azt hittem, majd beledugja a fejét a festékesvödörbe, már láttam, ahogy a feldöntött festékesvödörből az egész lakáson keresztül folyik a festék, de abban szinte biztos voltam, hogy majd állandóan hajkurászni kell és lassabban lehet tőle haladni. Na azért néha rá-rászóltunk, ha rossz helyen ügyködött, de alapvetően totális nemtörődömséggel vészelte át a napot, várva, hogy mikor ér véget, mert baromi kényelmetlen a lefóliázott kanapé aludni.
Valahogy így:
Azért valljuk be, nem indult egyszerűen, mert annak azért nem tudott ellenállni, hogy a csiszolás során lehulló porba beledugja az orrát:
De mindent összegezve, nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó kiskutya volt és egész nap türelmesen várta, hogy végezzünk. Aztán mikor végre lekerült a fólia, letehetette a buciját kényelmesen, ekkor láttuk, hogy le sem tagadhatná, hogy festésben vett részt, mert a jobb lábán és a füle végén maradtak árulkodó jelek.
Azóta, mintha kiheverte volna a jó néhány órára szóló hányatott sorsát, miszerint szegény kutyának lefóliázott helyen kell kényelmet találnia, amíg a gazdik munkálkodnak.
Nagyon szereti a leendő új gazdijának szobácskáját, mert délelőttönként szépen besüt a nap és vérbeli francia bulldog lévén ki nem hagyná a nap melengető sugarainak csodás érzését. De legalább ennyire szeret közel bújni a kis gazdijához, egyelőre rajtam keresztül:-)
Nagyon várom már a kislányunk érkezését, olyan kíváncsi vagyok Sunny mit fog szólni hozzá. Sokan kérdezik, hogy nem lesz-e féltékeny. Megmondom őszintén, nem tudhatom milyen lesz, mert ez egy teljesen új helyzet mindannyiunknak, de azt gondolom, ha továbbra is ugyanazt a figyelmet és törődést kapja tőlünk, amit eddig, akkor nem lesz oka féltékenynek lenni. Márpedig ő lassan négy éve az életünk, a családunk része és semmiből sem tervezzük őt kirekeszteni - na jó, azért nem fogadhatja a babát azzal, hogy tetőtől-talpig összenyalogatja - ahogyan eddig sem tettük, mert mindenhova jött velünk és ezek után is számítunk a társaságára:-)
Ha Sunny kérdezné, mi változik a baba érkezésével, azt mondanám neki, hogy még egy emberrel több lesz az életében, aki tiszta szívéből fogja szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése