Sunny pici élete

Miközben mindenféle témájú bejegyzéseket írok, Sunny nagyon szépen erősödik. Vannak már kis szokásai, melyek néha bosszantóak, de haragudni képtelenség rá, mert még mindig ugyanaz a csodakutya, mint akit 5 hónappal ezelőtt hazahoztunk, csak közben kétszer olyan vastag lett a nyaka:)

Sunnynak elfogyott a tápja és másfélét vettünk neki, valószínűsítem, hogy emiatt majdnem 2 héten keresztül mindig hajnal 2 és 3 között felkelt kiment inni, rengeteget és egy kicsit odafricskázott a szobatisztaság "intézményének", kivétel nélkül minden este. Kicsit szomjasabb volt az új eledelre. Már egy pár napja nem csinálja (kopp-kopp-kopp:)), aminek nagyon örülünk, mert megint tudunk összefüggően aludni.

Eddig a reggeli séta után mindig visszalaudt, mostmár ezt sem teszi egyértelműen, inkább kijátsza magát, amíg otthon vagyunk aztán alszik, ha elmegyünk, de mielőtt indulunk ő már teljesen kész van, alig bírja tartani magát, már aludna, az arcára van írva, hogy "húzzatok már el, hadd aludjak":)

Délután is hosszabb sétákra szoktunk már menni, majdnem akkorára, mint este, kell neki a mozgás, most, hogy nagyobb már bírnia is kell... Kellene... De a táv felénél Sunny a képen látható módon megpihen, hosszú percekre, néha próbálkozom, hogy négy lábra állítom, de rendszerint kudarcot vallok, inkább várok, van, hogy 5-6 percet. Meg sem moccan, csak pihenget a fűben:)

Egyelőre Sunnynak kedvez az időjárás, szép őszi idő van. Az esőt ki nem állhatja, a tócsákat nagy ívben kerüli, de leginkább az ajtóból sem akar elindulni, és esőben megbolondul, teljesen szeszélyes lesz a viselkedése, pedig most jön majd jó pár hónap vacak idő. De ő még havat sem látott, nagyon kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni, egy biztos, fényképes dokumentciót fogok róla készíteni, a téli neve már is megvan Sunko, fonetikusan Szánkó:)

Táplálás

A kutyák ősidők óta az emberrel élnek.  A házi kedvencként tartott kutyák az 1950-es 1960-as évekig a család lakóhelyétől elkülönülten kutyaházban az udvaron éltek. A városi élet elterjedésével a kutyák beköltöztek a lakásokba, így a kutyák és gazdáik élete egyre szorosabban összefonódott.

A XIX. sz. végétől kezdődött a tudatos, fajta szerint szelektált kutyatenyésztés. A kutyáknál megkülönböztetik a két vagy több fajta kereszteződéséből származó a keverékeket és a fajtatiszta egyedeket. Az azonos fajtájú egyedeket közös külső és belső jellemzők kötik össze a közös származáson kívül. Ezeket a fajtastandard tartalmazza. A fajtajegyek némelyike negatívan hathat a kutya egészségére, rizikófaktor – például a spánielek hosszú füle. Más külső jellemzők egyenesen genetikai rendellenességként foghatók fel, például a bulldogok állkapcsa, vagy a tacskók rövid lába. Ez alapján is láthatjuk, hogy a különböző fajtájú kutyáknak, eltérő szükségleteik lehetnek, akár tartásbeli, akár etetésbeli.

Ezért nagyon fontos a kiváló minőségű állateledel. A kutya házasítása több mint tízezer éve történt. Attól a pillanattól kezdve az ebek a házi koszton éltek. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért van szükség a tápra, ha az állatoknak megfelelt évszázadokon keresztül. Nos, egyrészt azért, mert régen az élelmiszerek nem tartalmaztak annyi tartósítószert, színezőanyagot, mesterséges elemet, mint manapság. Valamint a kutyák a saját szükségleteiket a természetből pótolták, amelyet egy lakásban tartott kutya sajnos nehezen, vagy nem tud megtenni. A kutyának éppúgy, mint az embernek szüksége van a tápanyagokban gazdag étrendre, amit az ételmaradékok nem feltétlenül biztosítanak, hiába szereti a kutyusunk.

A kutyák szeretik a csontot. De jó az nekik? Hét éves kor felett és hét hónapos kor alatt egyáltalán nem ajánlott a kutyánk ilyenfajta etetése. A csontnak a tápértéke ugyanis nem megfelelő, ugyan magas az ásványi anyag tartalma, a fehérje értéke alacsony. Így ezzel nem kapja meg a megfelelő és szükséges tápanyagokat. A kutyát lehetőség szerint érdemes valamilyen táppal etetni, aminek fontos a minősége. A táp kiválasztásakor fontos szempont lehet, hogy úgy legyen összeállítva, hogy a kutya testnagyságának, korának és élettani igényének megfeleljen.

Tény, hogy túlkínálat van a piacon és nagyon nehéz kiszűrni, hogy melyek a tényleg jó tápok. És attól még, hogy a legjobb minőségű tápot vesszük, nem biztos, hogy a kutyánk számára is az a legmegfelelőbb. Ha szerencsénk van, rögtön beletalálunk, de kísérletezgethetünk is, mire megtaláljuk a megfelelő eledelt.

De akkor mégis milyen a jó kutyatáp?

A jó kutyatáp tartalmaz jó minőségű fehérjét, amely elengedhetetlen az izmok egészségéhez. Kalciumot, amely erősíti a fogakat, jól emészthető szénhidrátokat és zsírokat, amelyek az energiaszükségletért felelnek. Nem utolsó sorban vitaminokat. Ha valaki törekszik a változatosságra, akkor etesse a kutyát egyszer bárányos, máskor csirkés táppal. Száraz eledelek mellé adhatunk különféle konzerveket is. Ha nem megfelelően etetjük az ebünket, bizony előjöhetnek rejtett fejlődési rendellenségek is, amelyek megfelelő táplálással, nagy valószínűséggel nem bukkannának fel. A táplálás nagy szerepet játszik abban, hogy kutyánk egészséges és jó kedvű legyen.

A kölyökkutyákat általában szárazeleddellel etetik,  ám a későbbiekben a gazda választhat a táplálékok egyéb fajtái közül. (konverek, nedves tápok) A kiskutyát, amikor elhozzuk a tenyésztőtől kapunk egy jó pár napra elegendő tápot, hiszen kezdetben fontos, hogy a kutyus azt egye, amit már megszokott, így az esetleges hasmenés egy okozóját gyorsan kiiktathatjuk. Később természetesen áttérhetünk más tápra, hiszen nem biztos, hogy ahogy növekszik a kutya megfelelő lesz számára. Sok mindenből következtethetünk arra, ha a kutyusnak nem jó a választott táp. A fent írtak mellett például hullani kezd a szőre, vagy nagyon megváltoznak a kutya ürítési szokásai, vagy a legrosszabb, ha egyáltalán meg sem eszi. Bár ez bulldogokra nem igazán jellemző:-)

Csak keresgélés és tapasztalat alapján találhatjuk meg a megfelelő eledelt. Hiszen tudjuk: „minden gyártó a legjobbat gyártja”. És gyakorlatilag A-tól Z-ig találunk márkákat a boltok polcain.

Ezt „tudományosan” alátámasztani a következőkkel tudom (gyártó név nélkül)
„…Ezért használ a gyártó kizárólag jó minőségű, tudományos szempontok alapján fejlesztett recepteket, hogy kedvence hosszú és egészséges életet élhessen.”

„A gyártó már több mint 40 éve szoros együttműködésben dolgozik a tenyésztőkkel illetve az állatorvosokkal, hogy folyamatos kutatásokkal és fejlesztésekkel olyan testreszabott táplálást biztosítson a kutyák és macskák számára, mely tökéletesen illeszkedik az állatok szükségleteihez és egyéni tulajdonságaihoz.„

„Összetétele alapján a tápok minden szükséges tápanyagot biztosítanak kedvencünk számára. A legnagyobb pontossággal adagolva, kornak, méretnek, fiziológiai állapotnak és fajtának megfelelően, hosszútávon támogatja az állat mindennapi egészségét.”

„ A termék receptúrái olyan összetevőket tartalmaznak, melyek jótékony hatást gyakorolnak a szervezetre.”

:-)

Nekünk is van már némi tapasztalatunk az eledelekkel kapcsolatban, véleményt csak ezekről tudok alkotni.

Sunny a tenyésztőnél Royal Canint kapott, így egy pár hétig nálunk is ezt fogyasztotta, de mi annak idején vettünk egy 20 kg-os kiszerelésű Flatazor Elite Puppy kölykök számára kifejlesztett eledelt, így mikor már kezdett fogyni a Royal Canin elkezdtük keverni a Flatazor-ral, így nem volt gond az átállással, Sunny ugyanúgy habzsolta. - Nem túl jó gyakran variálni a tápot, mert a bélben az enzimek alkalmazkodnak, az aktuális táphoz. Ha lecseréljük az eledelt, akkor azt csakis fokozatosan tegyük. - Aztán kevesebb, mint 5 hónap alatt elfogyott a majdnem 20 kg, hogy egy pici változatosságot vigyünk a táplálkozásába, ezért úgy gondoltuk kipróbálunk valami mást, hosszasan ácsorogtunk az eledelek előtt, tudtam, hogy rengeteg féle van, de ezzel élőben szembesülni, elég sokkoló volt. Csirkés, lazacos, bárányos, pulykás, és, amit már írtam: testnagyságnak, kornak és élettani igénynek megfelelők. Aztán a Purina Pro Plan csirkés ízesítésű mellett döntöttünk. Formára is más volt, mint a Flatazor, de Sunny nem finnyáskodott, ugyanúgy elfogyasztotta. Igaz ebből egyelőre csak egy kis kiszerelést vettünk. Kiegészítés*: És ez volt a legjobb döntés, mert hihetetlen, hogy Sunnynak mennyit kellett miatta a bokrok tövében fél lábon ácsingóznia.

Néhány gyártónak vannak fajta speciális eledelei.  Ezeknek egyedi összetevőik és ízeik, illetve speciális tápszemcséik vannak, melyek alakja, állaga és mérete is úgy lett kifejlesztve, hogy tökéletesen illeszkedik a különböző kutyafajták sajátosságaihoz.

"Speciális tápszemcse

A speciálisan a francia bulldogok számára kifejlesztett tápszemcsét az állat könnyen a szájába tudja venni. Mérete és állaga révén elősegíti az alapos rágást, és hozzájárul a megfelelő száj- és foghigiéniához is."

Érdekesség még, hogy ami elsőre drágábbnak tűnik, mint a többi az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutyusunk „ki fog enni minket a vagyonunkból”, ugyanis legtöbbször az ilyen drága és jó minőségű táplálékból egy etetés alkalmával kevesebb is elegendő, mint egy olcsóbb eledelből, mert értékesebb tápanyagokkal van tele.

Érdemes nézelődni az interneten, mert sok webáruház van, ahol a bolti áraktól kedvezőbben hozzájuthatunk a termékhez. Ebben a bejegyzésben a szó hagyományos értelmében reklámnak nincs helye, de sok értelmét nem látom a sorok megírásának és elolvasásának, ha a végén az olvasó ugyanolyan tanácstalanul fog állni a polcok előtt, vagy sűrű kattintgatások közepette váltogat az internetes oldalak között, mint a bejegyzés elolvasása előtt.  Így szerintem, ha az ún. top-termékek közül választunk, nem nyúlhatunk nagyon mellé. Kiegészítés*: ha jó tápot akarunk, akkor ne tartalmazzon gabonát a termék. (a teljesség igénye nélkül, néhány jó minőségű szárazeledel gyártó: Royal Canin, Eukanuba, Hill’s, Acana, Flatazor, Belcando)

A legfontosabb, hogy a kölyökkutyák  tápanyagszükségletét a különféle forrásból származó húsokat bőségesen tartalmazó étrend elégíti megfelelően. A magas fehérje-és alacsony szénhidráttartalmú eledel illeszkedik legjobban a természetes tápanyagszükségletükhöz.

Nagyon sok vélemény és tapasztalat van arról, hogyan etethetjük megfelelően a kutyánkat, mégis a legfontosabb, amiben véleményem szerint mindenki egyetért: legyen bármilyen márka a lényeg, hogy a táplálék hozzájáruljon a szervezet megfelelő felépítéséhez és fenntartásához, biztosítsa a megfelelő energiát a kutya számára, táplálja és védje kedvencüket.

Valóban próbálkozni kell, mi végül visszatértünk a Royal Caninhoz, kezdetben a Mini-t kapta Sunny, mostanában pedig a Mediumot. A Medium való azoknak a kutyáknak, amelyek felnőtt kori testsúlya 11-25 kg között lesz.
Ettől feltűnően csillogós a bundája, és normálisan működik az anyagcseréje. Ez a két tényező jó mércéje a megfelelő tápláléknak.**

*Kiegészítés: 2012.01.02.
** Kiegészítés: 2012.10.03.

A bejegyzés forrásai:

www.flatazor.hu

www.royalcanin.hu

www.purina-proplan.hu

Wikipédia

Könyvajánló

Nem hiszem, hogy van olyan kutyás, aki ne ismerné a "kutya suttogót" a Csodálatos kutyadokit, Cesar Millan-t.

2004. szeptember 13-án a National Geographic Channel bemutatta az azóta híressé vált sorozatot, a Dog Whisperert, azaz a „Kutya-suttogót” (magyarul „A csodálatos kutyadoki” címen vetíti a NatGeo). Már az első évad a csatorna egyik sikersorozatává emelte a műsort, amelyet a tévénézők azóta több mint nyolcvan országban követhetnek nyomon. 2006-ban, 2007-ben és 2009-ben a sorozatot Emmy-díjra jelölték a legjobb televíziós valóság-show kategóriájában.

A Dog Whisperer c. sorozat sikerét meglovagolva Cesar több könyvet is írt, melyek felkerültek a New York Times bestseller listájára is.

Első könyve, a Cesar's Way, magyar fordításban a Csodálatos kutyadoki címen jelent meg 2010-ben.

Most pedig következzen egy kis könyvajánló:

A csodálatos kutyadoki - Hogyan váljunk falkavezérré kutyánk számára

(Cesar Millan, Melissa Jo Peltier)

A kutyád az őrületbe kerget? Agresszív, ideges, félénk, vagy egyszerűen csak túl feszült? Négylábú barátod talán valami megszállottja: felugrál mindenkire, aki belép az ajtón, vagy azzal nyaggat, hogy újra és újra eldobd neki ugyanazt a koszos, zöld teniszlabdát?
Vagy esetleg úgy érzed, a te kutyád tökéletes, de szeretnéd, ha kettőtök kapcsolata még teljesebb lenne? Szeretnéd megtudni, mi motiválja? Szeretnél bepillantást nyerni a világába, hogy szorosabb kapcsolatot alakíthass ki vele? Ha a fentiek bármelyikére igennel feleltél, akkor jó helyen vagy.

Manapság annak ellenére, hogy több könyv, több segítség, több képzési eszköz és még többféle jutalomfalat áll rendelkezésünkre, több neveletlen kutya van, mint valaha. Elérhetőek ugyan az eszközök ahhoz, hogy kutyáinknak jó nevelést adhassunk, mégsem értjük igazán kedvenceink természetét. Mindamellett, hogy legtöbbünk jó szándékú és szerető kutyatartó, a megértés hiánya sok problémához vezethet. Egyszerűen fogalmazva, a kutyák nem kis emberek. Nem úgy gondolkodnak, nem úgy viselkednek, és nem úgy látják a világot, ahogyan mi. A kutya az kutya, és meg kell tanulnunk a kutyát tisztelni bennük. Óriási kárt okozunk, ha emberként kezeljük őket, és a legtöbb viselkedési probléma éppen ebből fakad.
Cesar Millan kutyaviselkedési szakember segítségével a kutyánk szemével láthatjuk a világot, és kiküszöbölhetjük a viselkedési problémákat. Ebben a könyvében arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a kutyanevelés legfontosabb része az ember és kutya közötti egészséges kapcsolat megteremtése és a határok egyértelműsítése.

Cesar eddigi írásainak, könyveinek listáját a hivatalos weboldala is felsorolja, de emellett nagyon sok hasznos olvasinavaló is található az oldalon játékról, ápolásról, nevelésről. (http://www.cesarsway.com/)

Magyarországon (magyar nyelven) ebben az évben megjelent a Hogyan neveljünk tökéletes kutyát - Kölyökkortól a fiatal felnőttkorig című könyve is, amelyhez éppen tegnap sikerült hozzájutnom:)

A hivatalos könyvajánló itt sem maradhat el.

Hogyan neveljünk tökéletes kutyát - Kölyökkortól a fiatal felnőttkorig

(Cesar Millan, Melissa Jo Peltier)
Cesar Millan, a kiváló kutyaviselkedési szakember üzenete mindazok számára, akik kiskutyát terveznek magukhoz venni, vagy akik már belefogtak egy fiatal kutya nevelésébe az, hogy igenis fel lehet nevelni a tökéletes kutyát! Minden az első egy-két évben elvégzett helyes megalapozással kezdődik.

Miközben a könyv oldalain Cesar Millan megosztja velünk a négy különböző fajtájú kölyök felnevelése során szerzett részletes tapasztalatait, úgy érezhetjük magunkat, mintha ott állna mellettünk, és saját személyes szakértőnkként segítene nekünk és a kutyánknak közös életünk első napjaitól kezdve.

A "Hogyan neveljünk tökéletes kutyát" jó néhány hasznos és új információt tartalmaz a kölyök- és kamaszkorú kutyák nevelésével és igényeivel kapcsolatosan. A Cesar barátságos, könnyen befogadható stílusában íródott könyv választ ad a leggyakrabban feltett kérdésekre, valamint segít, hogy egy egész életre szóló szeretetteljes és kielégítő kapcsolatot tudjunk kialakítani hűséges barátunkkal.

A könyvekről személyes véleményt nem terveztem írni, mert szerintem aki elolvassa, el tudja majd dönteni, hogy mely részekkel tud azonosulni és miben tér el a véleménye Cesarétől, ajánlom a könyveket mindenkinek, nem csak kutyásoknak:)

A bejegyzés forrásai:

www.bookline.hu

www.cesarsway.com

www.wikipedia.org

Francia bulldogot szeretnék, de honnan?

Sunny testvérei

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a francia bulldog a testfelépítéséből adódóan is nagyon sok odafigyelést igénylő fajta. Fizikai jellemzői komoly egészségügyi problémákat okozhatnak, ezért ha valaki francia bulldogot szeretne, akkor nagyon oda kell figyelnie arra, honnan és kiktől veszi meg a kis "lényt", mert nagyon nem mindegy.

Sok olyan betegség alakulhat ki a kutyáknál, amely miatt nem szabad bevonni a tenyésztésbe, mert a betegség örökletes. Ilyen gyakori betegség például a diszplázia. A diszplázia kifejezést a kutyák mozgásszervi betegségeivel kapcsolatban a csípő, a könyök ill. a vállizület fejlődési rendellenességeire használjuk, amikor az izületeket alkotó csontvégek ill. az azokat borító porcfelületek nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. A diszpláziás kutyákat alapvetően két csoportba sorolhatjuk. Vannak tünetmentes, de a betegséget örökítő kutyák (tenyésztési szempontból diszpláziás, de gyógykezelésre nem szoruló kutyusok). A másik csoportba a betegséget örökítő, mozgászavarokkal küzdő kutyák tartoznak (klinikailag diszpláziás, gyógykezelésre szoruló kutyák). A betegség megelőzésében nagyon fontos szerepe van a szűrővizsgálatnak, amelynek segítségével a tenyésztési szempontból kockázatot jelentő egyedeket kiszűrik, így csökken annak az esélye, hogy diszpláziával genetikailag terhelt utódok szülessenek. A kistestű kutyáknál, így a bulldogoknál a Patella ficam (patella luxatio), térd ízületi problémák jellemzőek. A francia bulldognál sajnos nincsenek előírt tenyésztési szabályok. Más fajtáknál komoly elvárások vannak csípőízületi diszplázia szűrés külön orvosi  bizottság bírálja, majd következik a tenyészszemle. Ha ezeknek megfelel akkor vehető csak tenyésztésbe. Mindezek elősegítik az egészséges állomány kialakítását. De két egészséges kutyának is születhet diszpláziás utódja, mert az öröklődés egy igen bonyolult folyamat, ilyenkor az az egyed már nem kerül vissza a tenyésztésbe így a kialakulási kockázata egyre csökken. A jó tenyészet törekszik arra, hogy ezek az egyedek kikerüljenek. Kannál különösen fontos az egészség. Egy szuka a tenyésztőnél három almot hoz le császárral. Németországban például ez is szabály nem lehet több. A kannak sokkal több az utódja életében. El lehet képzelni milyen kárt okoz ez, ha keresett kan és fél Magyarországot lefedezik vele.

Nem szerettem volna pénzről írni a blogban és nem is fogok konkrétan összegeket írni, de sok olyan sztorit hallok és több olyan blogot is olvastam már, ahol nagyon boldogan mesélik az újdonsült gazdik, hogy a kutyájuk csak pár tízezer forintba került és nagyon örülnek neki, mert úgy vélik ennyiért egy ilyen kutya ajándék, szinte ingyen van. De nézzünk egy picit a dolog mögé, miért is gondolják, úgy, hogy egy "ilyen kutya ennyi pénzért ingyen van"? Mert valószínű máshol már hallották, hogy nem egy olcsó fajta,  vagy amíg "olcsó" kutyát kerestek, addig is találkoztak más árakkal. Ez sem véletlen. Nagyon sokan tenyésztenek, de még többen szaporítanak bulldogokat. A két fogalom közt órási különbség van. Emiatt viszonylag könnyen felismerhető egy szaporító, akitől nem tanácsos kutyát venni. Mert egy megbízható tenyésztőtől vásárolt kutya árának a dupláját is költheti majd állatorvosra, gyógyszerekre és kezelésekre, aki úgy dönt, hogy szaporítótól vásárol, emellett el sem tudom képzelni mekkora borzalom az, amikor az imádott kicsi kuytusnak valami baja van, valamije fáj, szerintem ez még borzasztóbb, mint a méregdrága kezelésekre ott hagyott összegek. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki próbálja nagyon körüljárni a témát és sokat tájékozódni mielőtt magához vesz egy kis bulldogot.

A szaporítók nem törődnek a fent említett betegségek kialakulásának kockázatával. Még egy jó vérvonalú kis francia bulldog is lehet beteg, azok miatt a fizikai jellemzők miatt, ami miatt annyira imádjuk őket. Például a rövid arcszerkezetük miatt gyakoriak a felső légúti szervek rendellenességei. Gyakran fordulnak elő látószervet érintő betegségek is. Szóval nem kevés kockázatot hordoz magában ez a fajta, én úgy gondolom ezt nem szabad halmozni, mert én aztán tudom, hogy kevés dolog fájdalmasabb egy kutya elvesztésénél. A szaporítókról nem kívánok több szót ejteni, ellenben elmondom miről ismerhető meg egy igazán jó tenyésztő. De figyelmesen olvassa mindenki, mert ha már ott áll és meglát egy kis kutyust, akkor úgysem fog tudni józanul gondolkozni, hát készüljön fel mindenki előre:)
 

Sunny és testvérei

Nagyon fontos, hogy hol és milyen körülmények között tartják a kutyákat. Nem csak a kölyköket, hanem a falka többi tagját. Nézzük meg alaposan, hogy a felnőtt kutyák, hogy néznek ki, hozzák-e a fajta jellemzőit, vagy csak azért tudjuk, hogy francia bulldogot látunk, mert azt olvastuk a neten, hogy ebben a kennelben francia bulldogok születtek. A francia bulldogokok felnőtt korukra 8-14 kg-os lehetnek, marmagasságuk 33-40 cm-t érhet el. Ha igazán jó kutyát szeretnénk, akkor fontos tényező a törzskönyv. A tenyésztő általában megkérdezi, hogy hobbi célra, vagy kiállításra szeretnéd a kutyát, esetleg tenyészteni, bár ez utóbbi igen ritka mert a jó tenyésztők ismerik egymást és az esetek döntő többségében a vérvonal frissítése miatt külföldi kutyákkal fedeztetnek, vagy a tenyésztő maga utazik küldföldre. Előfordul olyan eset is, amikor törzskönyv nélkül kapjuk meg a kutyát, (ez általában "hobbi" kutyusok vásárlásakor jellemző, és leginkább anyagi megfontolásból) ezzel semmi gond nincs, ha hobbi célra szeretnénk a kutyát, nem pedig tenyészteni vagy kiállításokra vinni. Érthető, ha egy jó kutyát nem szeretne tenyésztésbe adni a tenyésztő, mert előfordulhat, hogy hozzá nem értő emberek rossz párosítással rontják a vérvonalat, illetve mivel egy kis ország vagyunk, nem szeretne magának senki konkurenciát. Szóval ezzel nincs is baj. A törzskönyvet azért mindig megmutatják, és az internetes keresők segítségével gyorsan megtalálhatjuk a kiskutya szüleit, legyenek hollandok, angolok vagy osztrákok. A tenyésztés nem olcsó mulatság és nem könnyű munka.

 Például születik 7-9 kiskutya, egy idő után már tápot kell enniük, fontos a jó minőségű táp is, és hogy kifjezetten kölyök kutyáknak való legyen, mert ezek tartalmazzák a szükséges vitaminokat, amik elengedhetetlenek a megfelelő fejlődéshez. (lehet külön fajspecikfikus tápokat is kapni) Ennyi kiskutya etetése is már igen költségek, nem beszélve a megfelelő védőoltásokról, állatorvosi költségekről. Gondolom sokan azt feltételezik, hogy egy kutya ha drága, akkor nagyot akarnak szakítani rajta. Nem ez, nem feltétlenül igaz. Nagyon sok költsége adódik egy tenyésztőnek, amelyeket majd az eladásból kell fedeznie, hogy az új alom tagjai is ugyanolyan ellátásban részesüljenek, és így tovább, és így tovább. Mindemellett persze meg is élnek belőle, és ha egy nagyon jó tenyésztőtől vásárolunk, akkor természetesen annak az árát is meg kell fizetni. Magyarországi tenyésztőktől nem csak magyarok vásárolnak, egy jó párosításból várható kiskutyák nagyon hamar gazdira találnak. A tenyésztő azonban mégsem fogad el előleget, amíg nem születnek meg a kölykök, hiszen adott esetben még azt sem lehet tudni mennyi és milyen színű kutyus születik. Előleget, csak akkor adjunk, ha már személyesen láttuk a kutyust. A tenyésztők általában nem szokták idő előtt, azaz 10-12 hetes kor előtt odaadni a kutyát, gondosan ügyelnek arra, hogy már erős immunrendszerrel adják oda a kutyát. Általában 8 hetes korban már el lehet választani az anyától a kölyköt, de hatalmas stressz éri a kutyust, aminek következtében napokig lehet hasmenése például. Korábban, 6-7 hetes korban a tenyésztő nem szokta odaadni. Azért is megfontolandó, hogy addig a tenyésztőnél maradjon-e a kutyus, amíg ki nem alakul a védettsége, mert ha lakásban szeretnénk a kutyát tartani, akkor azt tudnunk kell, hogy amíg nincs meg minden oltása, - és az utolsó oltás után is még egy hetet kell várnunk, hogy kialakuljon a védettség, így ha hamarabb hozzuk haza a kutyust, - akkor jó néhány kemény hétre kell számítani, mert nem vihetjük utcára a kutyát és így sokkal nehezebben lesz szobatiszta, mert megszokja, hogy a lakásban végzi a dolgát és nem fogja érteni miért megyünk ki vele és ilyen "apróságok", amik nagyon elronthatják ezt az egyébként jól átgondolt döntésekkel kihagyható időszakot. A tenyésztő feladata tehát gondoskodni az oltási könyvről, az oltások pontos beadásáról, valamint a chipről is. Egy jó tenyésztő a későbbiekben is a segítségünkre lehet, mesélhetnek sokat a fajtáról, hogy mire figyeljünk, számtalan tanácsot kaphatunk tőlük és miután elhoztuk a kutyust még akkor is rendelkezésünkre állnak, érdeklődnek a kölyök iránt, örömmel fogadnak bármilyen hírt, képet, sztorit.

Sunny, amikor még pici volt

Lépések az első otthoni lépésekig

- ismerd meg a fajtát, tudj meg mindent a francia bulldogról

- keress tenyésztőket a neten, nézd meg hol és milyen párosítást terveznek (minden tenyésztő oldalán külön menüben megtalálhatók a tervezett párosítások, a kölykök és a "referenciák")

- válaszd ki, amelyik a legszimpatikusabbnak tűnik, a fent írtaknak megfelelően

- kérj tájékoztatást, ha még nem születtek meg, hogy mikorra várható

- ha már megszülettek, kérj képeket

- ha a képek alapján megtaláltad a legcukibb kiskutyust, akkor látogass el a tenyésztőhöz és nézd meg élőben

- játssz sokat a kutyussal, figyeld meg, hogy viselkedik, milyen a természete

- kérdezz sokat a tenéysztőtől, bármit, amire kíváncsi vagy

- Ha sokat fizetsz egy kutyusért vásárlásnál kérdezz rá a tenyészszemlére.

Törzskönyvet felülbélyegzés nélkül csak így kap a kutya. Felülbélyegzik a törzskönyvet, ha idő előtti a fedezés vagy nem felel meg a tenyésztés. Ha nem látja az ember a törzskönyvet, mert hobbi kutyus lesz, így nem láthatja azt sem van-e rajta felülbélyegzés. Ekkor kérdezz rá meg van-e. Egy jó tenyésztő mindig őszintén elmondja, amit tud a kutyusról. Te pedig az ismeretek birtokában eldöntheted, hogy vállalod így a kicsit vagy nem. Nincs szomorúbb, mint mikor otthon szembesül a gazdi, hogy sokat fizetett a kutyusért és még beteg is.

- aludj rá egyet és, ha döntöttél vedd fel a kapcsolatot a tenyésztővel, ő majd tájékoztat a továbbiakaról

- szerezz be mindent, amire egy kis kutyának szüksége lehet

- kérdezd meg a tenyésztőt, hogy milyen tápot eszik a kutyus és először Te is azzal etesd

- mire minden meglesz, már mehetsz is a kuytusért

- ezt követően jön majd egy kis bosszankodás, pár órás alvás, reggelre meglepetések

- és miután összecsiszolódtatok sok-sok öröm hosszú-hosszú évekre:)

Mindenkinek bulldogságos éveket kívánok a kiskutyájával!

Sétáltatás

A sétáltatás (és nem a séta) legfontosabb eszköze a póráz és az ehhez kapcsolódó nyakörv, vagy hám. De melyik? Én ezt a kérdést a francia bulldogok szempontjából közelítem meg.

A séta fontos alapszabálya, hogy mi irányítsuk a sétát, a kutyának kell a ránk figyelnie és nem fordítva. Kezdetben, amíg nem hallgat a hívószavakra kizárólag pórázon sétáltassuk és szerintem a későbbiekben is mindig legyen nálunk póráz és a kutyán hám, vagy nyakörv, mert sok olyan szituáció adódhat, amikor ezekre szükség van. Én azt vallom, (és most érhető meg az első bekezdése zárójeles mondata), hogy a legjobb ezek nélkül sétálni, sokkal természtesebb és kényelmesebb is mindkét félnek, de egy jó ideig szükségesek. Ezért fontos, hogy a megfelelő nyakörvet, hámot válasszuk a kutyánknak. Ma már nagyon sok féle létezik ezekből. De a két fő kategória a nyakörvek és a hámok kategóriája. Mindkettőnél létezik szövet és bőr változat is. Mindkettőnek vannak előnyös és hátrányos tulajdonságai is. A nagytestű kutyáknál a nyakörvet szokták ajánlani, mert így jobban fegyelmezhetők, bár ha jól kiképzett a kutya, akkor hám is használható. A kistestűeknél mindkét megoldás szóba jöhet. Ha egy picit akaratosabb a kutya, akkor kényelmesebb a hám, mert így nem "fojtogatjuk" őket, ha nyugodt kutyával áldott meg a sors, akkor a nyakörv is elegendő. Sportoláshoz legjobb, ha hámot használunk. Ezeket az alapokat ismerve szabadon dönthetünk, kipróbálhatunk megoldásokat. Jellemzően a nyakörvek olcsóbbak, mint a hámok, ha csak nem egy ilyen csodát szeretnénk a kutyánknak:)

Fontos megjegyezni, hogy ez a poszt nem ilyen szélsőségekre lesz kihegyezve, hanem az általam (mert ugye ez szubjektív) normálisnak, elfogadható árúnak tartott termékeket szeretném bemutatni. Mi Sunnynak először textil nyakörvet vettünk, mert nagyon pici volt, de már akkor is sejtettük, hogy gyorsan fog nőni és majd később terveztünk neki hámot venni. Ez azért volt jó, mert nagyon gyorsan fel lehetett tenni és viszonylag könnyen megszokta, mert csak a nyakán volt valami idegen anyag, nem a testét fogta körbe.

Amikor már elkezdett ide-oda mászkálni séta közben, esetenként összeszedni valami általa finomságnak vélt szemetet a földről, akkor gyakran és erősen el kellett húzni és ilyenkor már nem a legjobb, ha nyakörvet visel a kutyus, ezért vettünk egy hámot, egy teljesen alap, semmi extra, semmi csilli-villi, Sunny színéhez igazodva, feketét. Ami az árat illeti, S-es méretű jó minőségű hámokat már 1000-1500 Ft-tól is lehet kapni ezek már sűrű szövésűek és nagyon erős varrásúak, aminek köszönhetően ellenállóak, mégis kényelmesek. Az árak pedig alapesetben mérettől függően változnak. A képen látható hám egy csattos,  a fejet át kell bújtatni elől és hátul lehet bekapcsolni. Egész sokáig ilyen fajta hámot használtunk, de aztán kiderült, hogy nem ez a legalkalmasabb viselet francia bulldogoknak a fülük miatt nem könnyű feladni és levenni. Ha elmegyünk otthonról, akkor le szoktuk venni a hámot mindig, nehogy valami bajt okozzon, beakadjon valahova vagy ilyesmi, így biztonságosabb. Bár biztos vannak olyan kutyák, akik éjjel-nappal hámban vannak, de mi este is le szoktuk venni. Sunny már nagyon ügyesen megtanult belelépni a hámba:)

Az említett okok miatt tovább keresgéltünk a hámok között, olyan megoldást kerestünk, ahol nem kell a fejet és főleg a füleket átbújtatni. Meg is találtuk könnyen, bár nem ez az elterjedtebb fajta. A képen látható hám olyan megoldást kínál, amivel talán még egyszerűbben ráadhatjuk a kutyánkra és a fülüket sem gyötörjük minden alkalommal. Ez a hám felül kapcsolódik össze, nem kell a fejet átbújtatni, csak az első két lábat kell belehelyezni és felül csatolni. Teljes megelégedettséget ettől a hámtól sem kaptunk, mert a felső két karika tehetetlenül égnek áll, amikor nincs rácsatolva a póráz, így ez talán még annyira sem praktikus "otthoni" viselet, mint a korábbi, de mivel tényleg nagyon gyorsan felvehető, ezért talán ez elhanyagolható tényező.

Ha sikerül a megfelelő méretet kiválasztunk, akkor biztosan sokáig jó lesz a kutyusra. 

Bármelyik megoldást is választjuk a legfontosabb szempont, hogy könnyen megfogható és tartható legyen kedvencünk, emellett tartós, kényelmes és praktikus legyen. Szerintem csak ezeket követően foglalkozhatunk divatossággal. A személyes véleményem pedig, mint már írtam, ha a kutya meg van tanítva arra, hogy nem szabad húzni, és hallgatni kell a gazdira, akkor igazából, sem nyakörvre, sem hámra nincs szükség.

Én azt vallom, hogy soha nem szabad bolondot csinálni a kutyából, persze van jó pár kutya, aminek már a megjelenése is bolondos alapból, nem még, ha különböző dolgokat aggatnak rájuk, plána, ha felöltöztetik. Számomra a legbrutálisabb, egyben legsokkolóbb az alábbi hám volt, ez egy téli hám.     

Persze a kutyák is fáznak télen, főleg a rövid szörű, kistestű kutyák, de azért vannak hétköznapibb (hogy szépen fejezzem ki magam és bántsak meg senkit) megoldások is, erről majd, akkor írok, ha beköszönt a tél, mert jó formán még el sem búcsúztattuk a nyarat, úgyhogy nem szeretnék még ilyen "fagyos" témákról írni.

A pórázról

A sétáltatás másik fontos eleme a póráz. Ebből is létezik textil változat, ám ettől sokkal praktikusabb és kényelmesebb az automata póráz.

Az automata póráz biztonságosabb a kutyának és a gazdinak is, mert a segítségével mindig ellenőrzés alatt tarthatjuk a kutyánkat. A visszahúzórendszert is bármikor tudjuk alkalmazni, a fékzár pedig gondoskodik a póráz kívánság szerinti reteszeléséről, de a kutyának mindig optimális szabadságot biztosíthatunk, akkor is, ha csak pórázzal tudjuk sétáltatni.

Én azt mondom tartsuk szem előtt a már említett fontossági sorrendet, miszerint könnyen megfogható és tartható legyen a kutyus, emellett tartós, kényelmes és praktikus legyen az eszköz, amit használunk, ha ezek a feltételek teljesültek, akkor mindenki az ízlésének vagy a pénztárcájának megfelelőt válassza.

Petite garcon

Eljött az idő, amikor Sunny kiskutyusból nagykutyus lesz. Pénteken sétáltunk délután, egyszer csak látom, hogy felemelt lábbal végzi már a dolgát, mint a nagyok, illetve nem igazán emelte, mondjuk csak úgy két centire a földtől, de előtte jól kiszimatolta a villanyoszlopot, szóval jó úton halad:) Aztán este is sétáltunk, meg hétvégén is és stabilan 4 lábbal állt a földön, és mint a "kislányok"... Kezdtem kételkedni abban, hogy valóban megtörtént-e, ami péntek délután láttam... Egészen tegnap délutánig ezek között a kétségek között hánykolódtam:) Mert akkor ismét elemelte a lábát a földtől, kicsit mintha nem lenne még meg az egyensúly három lábon:) De így lesz a kiskutyából nagykutya. Eddig bátrtan odaengedtem majdnem minden kutyához, hiszen a kölyköket nem bántják (csak valami nagyon rossz nevelés következtében), de most már érzik rajta, hogy egy kis kannal van dolguk, nem egy "babakutyával". Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog Sunny felnőni és milyen lesz, már 7,3 kg:)

2011.09.15.
A fényképes bizonyíték:)

Aztán megjelöl

Szimatol

Ahol a víz az úr

Háromnegyed órát töltöttünk Szentendrén a Duna-parton, mert ismét 33 fok volt. Nem tudom miért, de én úgy vagyok az évszakokkal, ha március van, akkor előveszem a tavaszi kabátomat, ha június van, akkor papucsot húzok, mire pedig szeptember van, a nyári ruháim már a szekrényem alján várakoznak a következő nyárig, függetlenül attól, hogy milyen az idő. Elindultunk hát kicsit kirándulni egy szép "őszi" vasárnapon Sunnyval felszerelkezve, de nem tájékozódtunk a hőmérsékletről és a bulldogok köztudottan nem bírják ezt a hőséget., így nem sok időt töltöttünk a parton.

De lassan beköszönt az ősz, és az időjárás a bulldogoknak fog kedvezni. Sunny nagyon szeret menni, túrázni, ha kellemes az idő. Ezért nagyon várjuk már, mert már elterveztünk egy pár túra-útvonalat. Amiről majd fényképes beszámolókat is készítek.

Sunny nem szereti a vizet, többször is próbálkoztunk már, például a tatai Öreg-tónál is, kis szökőkutaknál, de nem élvezi. Itt pedig át kellett kelni egy kis vízfolyáson. Sokat időztünk mire továbbhaladtunk:)

 És ország-világnak megmutatja, hogy mekkora nyelve van:)

 Még véletlenül sem ért egyetlen porcikája sem a vízhez, szigorúan csak a kavicsokon lépkedett.

Ha nincs víz, semmi gond, rohangál minden felé, még ez a kavicsos talaj sem akadályozza meg, úgy megy előre. Bár hozzá kell tennem, hogy itt éppen egy korábbi nyársalás helyszínére siet, mert maradt ott egy kis sült szalonna az elszenesedett fák alatt:)

De jaj nekünk, ha egy kis víz keresztezi az utunkat. Csak a köveken volt hajlandó átkelni ezen a "bővízű" kis mellékágon. Innen a következőképpen indult el: bal lábát előrenyújtotta, majd visszahúzta a kőre, megint kicsit előrenyújtotta, már majdnem lépett is a következő kőre, de inkább megint visszahúzta:) Hosszú percekig, mintha kővé dermedt volna meg sem moccant, semmivel nem tudtuk átcsalogatni. Aztán szép lassan nagyon óvatosan átkelt a "folyón":)