Fúró, csavarhúzó, kalapács, facsavar

Sunny kedvencei. Pici volt még, amikor másfél évvel ezelőtt beköltözünk a lakásunkba, így hamar magába szívta a lakberendezés szeretetét. Kiválasztottuk a fürdőszoba bútort, megterveztük a gardrób szekrényt, felfúrtuk a polcokat, feltettük a lámpákat, majd a tükröt az előszobába, összeszereltük és helyükre toltuk a bútorokat. Mindennek hagytunk időt, hogy majd nap mint nap a lakásban éldegélve rájöjjünk mire van még szükségünk. Volt amiből nem találtunk olyat, mint amilyet elképzeltünk, ezért vártunk, hogy rábukkanjunk a megfelelőre. Vagy simán csak nem jött az ihlet. Nos, ezért eltartott néhány hónapig, mire minden a helyére került. Ez pedig azzal járt, hogy bizonyos időközönként nagy munkába fogtunk. Felcipeltük, kicsomagoltuk, összeszereltük, felfúrtuk, kitakarítottunk. Ez már könnyedén ment, mert a porszívót és a felmosót már nem tekinti játéknak. Az első pár alkalom még azzal telt, hogy Sunny-t tessékeltük arrébb, mert képes lett volna az új szekrény ajtaját megrágicsálni, mindenbe beleütötte az orrát, mindenhol ott akart lenni. Úgy csavaroztunk, hogy fél centire volt a feje. Előfordult, hogy mire a tiplit óvatosan bevertük a falba, a kalapács nyelébe már Sunny fogacskái faragták a mintákat. Elcsente a ceruzát, miután berajzoltuk a lyukak helyét, simán meglépett volna a facsavarokkal is. Ahogy telt az idő egyre jobban hozzászokott a szerszámok jelenlétéhez, annyira, hogy ma már néha csak ül - olyan távolságban, hogy kényelmesen rálásson a munkálatokra - és szemrebbenés nélkül figyeli a történéseket. Most azért már nagyjából lehet tőle haladni, a korábbiakhoz képest, de a kíváncsisága az töretlen.

Egy szó mint száz, Sunny imádja a barkácsolást. Mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kép. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy leült a TV elé, amikor delfinekről szóló filmet néztünk, egyébként nem érdekli. De most, hogy bemutatták ezt a nem tudom pontosan milyen csodaszerszámot Sunny transzba esve figyelte én pedig megörökítettem:)