Városi nyüzsgés

Az esetek többségében erdőkön, mezőkön át sétálgatunk, néha egy lélekkel sem találkozva, ilyenkor Sunny hosszú távokat lefut, imádja. Hétvégén viszont Vác felé jártunk, így adott volt, hogy a Duna-parton teszünk egy sétát.

Újabban 4-5 km már meg sem kottyan neki - feltéve, ha a hőmérséklet nem haladja meg a 23-24 fokot - a váci Duna-part ezen része pedig meg sem közelíti ezt a távot, úgyhogy nem gondoltuk túl kimerítőnek. Ehhez képest, amikor kb. 10 perc után megpihentünk, Sunny hasra vágta magát az árnyékban és onnan nézelődött. Előtte minden egyes kis fűszálat alapos gondossággal megszimatolt, meglehetősen lassan is haladtunk. Sok új szag, sok ember, biciklis, görkoris, gördeszkás, rolleres, elég változatos volt a felhozatal, nem győzte szemlélni.

Ettől a nyúlfarknyi kis sétától viszont képes volt annyira elfáradni, hogy amikor hazaértünk, megint csak teljesen kidőlt, máskor még kilométerek után is játszani szeretne, most meg... Nem is értem,. szerintem kimerítő számára a városi forgatag. És nincs ezzel egyedül:)