A világ legjobb helye - kutyaszemmel

Ezen a képen még talán nincs is semmi különös. Bár, ha még emlékeztek a Szeklény bejegyzésre, akkor sejthetitek, hogy valami úgyis eltér a megszokottól, nem csak egy pihengető kutyust látunk:)

Sunny nagy bánatára lecseréltük a kedvenc szekrényét, ahová mindig bebújt, ahonnan mindig kirángatta a kosarakat és ahol eleinte - amíg nem voltam elég elővigyázatos - megrágicsálta a könyveim sarkát. Na így lett neki üres polca benne, mert már nem mertem semmit ott tartani.
Imádott oda bebújni, bár sokszor féltem, hogy egyszer csak egy nagy reccsenést fogok hallani a gerinctájéka felől, ugyanis orral ment be és bent fordult meg, hogy kifelé nézzen... Komolyan, rossz volt nézni, inkább behunytam a szeme, vagy elfordultam.
Szóval odalett a kis kedvenc helye,egészen tegnapig... Sokszor előfordul, hogy egy adott pillanatban nem tudom merre jár-kel a lakásban és szólongatom, mikor is hallok egy halk röffentést a lábam mellől, lenézve pedig egy csodálkozó szempárt, hogy mit koptatom én a nevét. Így eljött a pillanat tegnap is, mert engem zavar, ha nem tudom merre jár a kis kutya a lakásban, de már rutinosan előbb lepillantottam a lábamhoz, sehol senki. Körbenézek és az alábbi látvány fogadott:)

Feltételezem lábujjhegyen és lélegzetvisszafojtva, - csak mert egy pisszenést sem hallottam - Sunny bemászott az asztal polcára és úgy nézett rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ne tűnjön nekem furcsának, hogy kutya van az asztalban, nehogy még a végén kitessékeljem onnan őt, mert neki akkor éppen ott volt a legjobb helye a világban és ehhez bizony kétség sem férhet hozzá, imádom:)