1014 Sunny

A Kékesen jártam, 

s bevertem az állam.

Nagyot akartam ugrani, 

mert oly' jó a mélységbe hullani,

de nem tudtam szépen befejezni

így aztán a követ sikerült lefejelni.

Gazdim a levegőben épp hogy elkapott,

"Jaj most meghalok?"

Kérdeztem félve magamtól, 

de ekkor már mintát vettem a talajból. 

Szerencsére nem lett nagy bajom,

csak a gazdám frászt kapott. 

Reggel viszont már úgy ébredtem, 

hogy sebhely volt a képemen.

Így kezdődhetne a hétvégéi túránkról írt vers, amelyet az élet költött Sunny nem kis közreműködésével. Tudtam, hogy hívogatja a mélység, imád lebámulni magasból, de eddig ámulatát még tett nem követte. Gondoltuk, ha már a Kékesen kirándulunk, megörökítjük a pillanatot, amikor Sunny volt az ország "legmagasabb" kutyája. Még jó, hogy mellette voltunk, mert amint én felpattantam Sunny utánam ugrott, de valami nagyon bénácskán kivitelezett mozdulattal és már majdnem talajt ért, amikor Gábor elkapta a hámjánál fogva. Még szerencse, különben bele sem merek gondolni, hogy beüthette volna a buci fejét. Így is súrolta a lépcső kövét az arcával, nézegettük egy darabig, hogy nincs-e baja, nem szédeleg vagy ilyesmi, de szokás szerint gőze sem volt róla, hogy veszélyben az épsége:) 

A kép, amiért Sunny arcbőrének piciny részét adta

Ebcsont beforr:)