Az élet nem habostorta...

Dehogynem! És ha valaki kételkedne, íme az élő példa. Sunny utóbbi pár hete extra kényelemben telt, leszámítva egy kis karácsonyi kiruccanást.

Kicsit rágyúrt az új kisgazdi érkezésére a 3 éves unokahugommal, aki már azért többször is kezelésbe vette. Sunnynak esélye sincs ilyenkor más helyiség után nézni, mert Regina azonnal a keresésére indul, kiabálva, hogy "Sunnyka, gyeje vissza", nos ha magától nem jönne, Regi megtalálja a módját, hogy szót fogadjon neki. Mikor csengetnek Sunny valamennyi alkalommal boldogan rohan az ajtóhoz, hogy vajon ki érkezik, de két egymást követő napon is Regit találta ott, másodjára, miután megpillantotta, rögvest szedte a sátorfáját és eliszkolt az egyik messzebbi szobába. De nem volt hova menekülnie, mert bújócskában nem ő a jobb. Viszont végtelenül türelmes volt, azért figyeltük nehogy elszakadjon a cérna. De a jövőre nézve ez jó, mert azt hiszem mi sem szolgálhatunk neki kezdetben az ő igényeit teljes mértékben szem előtt tartó kis emberkével, akinek az érkezéséig még ha minden jól megy 10 hetünk van.

Épp ezért én már itthon töltöm a napjaimat, kicsit átalakítjuk a lakást, berendezzük a babaszobácskát, ilyesmik. Szóval Sunnynak itt vagyok társaságnak napközben is. Annyira élvezi a helyzetet, na ne higgyétek, hogy miattam, kizárólag azért, mert övé az egész lakás és ott pihen, ahol csak szeretne. Sokszor nem is törődik velem, sőt rosszallóan néz, ha valamivel zajt csapok és felébresztem. Megmondom őszintén kicsit tartottam attól, hogyan telnek majd a napjaim később egy sok törődést igénylő kutyussal és egy még több odafigyelést igénylő babával, de Sunny eloszlatta a félelmemet, egyelőre úgy tűnik, ő akkor is átalussza a napot, ha társasága van. Az első napokban kicsit zokon vettem, hogy ügyet sem vet rám, csak a helyzetet élvezte, de aztán mindig amikor leültem, lepihentem, rögtön odajött és hozzámdőlve szenderült álomba. Most is itt horkol mellettem a legnagyobb nyugalomban, 

szóval van akinek bejött az élet, de hagyom hadd élvezze, mert hamarosan a nyugalma megzavarására alkalmas hangatásokkal kell számolnia.

Egy kis könyvajánló.

Kaptunk egy nagyon cuki kis könyvet: Rangáné Lovas Ágnes - Őszi Zoltán - Hoppá, baba született! a címe, a könyvben egy kisbaba első évét kísérhetjük figyelemmel, de egészen különös módon, ugyanis egy elkényeztetett tacskó szemén és gondolatain keresztül láthatjuk, hogyan cseperedik. 

"... Amikor a baba keservesen bömböl, a gazdiék rögtön tanakodni kezdenek: Éhes? Szomjas? Fázik? Vagy melege van? Álmos? Fáj a pocija? Netán teli a pelus?... Azt olvasták valami szakkönyvben, hogy könnyen meg lehet különböztetni, mikor miért sír a baba. Állítólag másként sír, ha szomjas, másként, ha éhes, másként, ha álmos... Nem tudom.. Nekem egyformán fülsiketítőnek és idegborzolónak tűnik a baba arénázása és inkább kimegyek a vackomra. A gadziék meg lázasan találgatják a megfejtést. Akár egy tévés vetélkedőben... Ha nagy nehezen sikerül is rájönniük a megfejtésre, még csak milliomosok sem lesznek: szánalmas nyereményük mindössze néhány percnyi csönd." :-)